#10 Szerelem?!

Sziasztok! :D
Bocsi, hogy nem írtam, csak egyszerűen nem tudtam mit, de ez kerekedett ki belőle.

Remélem tetszik:)
Ott alul a fejezet alján lehet pipáálni szóval hajrá :D

3 "pipa" és kövi rész :D 

Alice*

- Menjünk órára. - léptem el tőle.- Talán még beérünk Mr. Callahan előtt.- majd elindultam az osztályterem felé.

Mikor beléptem, a tanár úr még nem tartózkodott a teremben. Helyette az osztály bohóca Patricot láttam meg, miközben Mr. Callahant parodizálta ki, még Callahan híres kecskeszakállát is felrajzolta magára. Mikor leültem a helyemre, Harry mögöttem Lucy pedig mellettem foglalt helyet, majd kezdődött a műsor.

- A lyukasztó nem játék.- kezdett el beszélni Patric irodalom tanárunk érdekes akcentusával.- Ezt megtanultam Vietnámban '68-ban. 'Callahan!' szólított meg az őrmester , 'tedd le azt a lyukasztót, és ölj meg néhány lázadót! '  -miközben mesélt az egész osztály felnevetett Hazz pedig értetlenül meredt a fiúra.

- Mit csinál ?- kérdezte a fülembe suttogva.

- Csak unatkozik.- vontam meg a vállam, és hallgattam tovább.

- És tudjátok mi történt? - tette Patric drámaian szívére a kezét.-  Az a lyukasztó megölte a legjobb barátom, egy Saigoni kuplerájban.

Senki se mert nevetni, mivel Mr. Callahan belépett az osztályba és megpillantotta eléggé élethű mását.

- Mit művelsz Patripacs?- kérdezte nyugodtan, majd a tankönyveket lerakta a tanári asztalra.

- Nézze, a nevem Patric. Vagy Patricnak szólít, vagy inkább semminek. -nézett komolyan tanárunk szemeibe.

- Rendben Semmi. Helyedre.- jelentette ki a tanár amire mindenki egy kicsit felszabadultabb lett.

Iskola végén nevetve léptünk ki az ajtón Harryvel ami sok kíváncsiskodó szempárral járt. Elvégülis, eddig láthatatlan voltam, szerintem azt se tudták hogy létezem, és most, hogy egy híresség inkább a nyomival barátkozik, mint a menőkkel, eléggé megdöbbentheti őket. A lenéző pillantások rosszul estek, és el is rontották a kedvem, amit Hazz észrevett.

- Mi a baj? - nézett rám kérdőn mikor megálltunk a suli parkolójában. Szemmel kerestem az autóját de nem találtam meg.(mint kiderült gyalog jött)

- Semmi, de nem megyünk már? - válaszoltam, majd kérdeztem, gyorsabban mint gondolta volna.

- Liz.- vont magához vállamnál fogva, és amint felnéztem egy aggódó szempárral találtam magam szemben. - Ne foglalkozz velük.

- De néznek, és sokan vannak.- kerülgetett a sírás.Úgy nézhettem ki, mint egy óvodás akit az apukája pesztrál.Mihelyst kimondtam amit akartam, felénk repült egy banánhéj, amely a fejemen landolt. 

- Mi van könyvmoly, megszánt a híresség?- nézett felém a suli leghíresebb diákja, aki emellett "másodállásban" focizik, akit-mint mindig- a pompon lányok és a focicsapat fogott közre. Félve néztem Harryre akinek szemében látszott a düh, de egy picit elmosolyodott. 

- Hé! Nem te vagy Austin? Akivel egy suliba jártam, amikor elmentem?- nevetett fel. - De igen te vagy az! Te aztán egy igazi kaméleon vagy, nagyon megváltoztál. Leadtál vagy 30 kilót, meg azt a csúnya fogszabályzót is levették amitől nem tudtad becsukni a szád, és folyton folyt a nyálad, és mi van a vastag fekete keretes szemüvegeddel? Hogy-hogy ideköltöztél? -mosolygott felé barátom, akinek a viselkedése ledöbbentett. Mosolya mögött ott volt az erő, ami visszatartotta, nehogy neki ugorjon Austinnak.

Austin fülét-farkát behúzva süllyedezett a szégyenben, amit a csapattársai okoztak. Iszonyatos hangosan elkezdtek körülötte nevetni, mi pedig hazafele vettük az irányt. 

- El se hiszem, hogy ilyet mondtál.- néztem rá hitetlenül.

- Ugyan. Ez még semmiség volt.- mosolygott rám.- Hát itt vagyunk.- cövekelt le házunk kapuja előtt.

- Igen, itt lennénk.-fordultam felé mosolyogva.- Nem akarsz bejönni? Segítek a háziban. -mondtam mire elnevette magát.- Mi az? - néztem rá értetlenül.

- Komolyan tanulni akarsz?- kérdezte mire bólintottam.- És azt akarod, hogy én is veled tartsak? -bólintottam ismét.

- Le akarsz érettségizni? Akkor tanulnod kell, és én tudok segíteni.- magyaráztam neki. -De süthetünk sütit is, ha gondolod.-mosolyodtam el.

Összehúzta a szemöldökeit, majd elmosolyodott. Közelebb lépett és az arcom felé nyúlt. Mikor már elég közel volt hozzám, egy ismeretlen érzés kerített fogságba. Pulzusom felgyorsult, és hirtelen rosszul lettem.. ezt hívják szerelemnek? Mi? Nem! Dehogy! ..