#17 Beszéljétek meg!

 Csoki! :D 

Itt a kövi rész:3 

Ééés összegyűlt a 4 tetszik amit nagyon köszönöm és kaptam két komit is..:D 

Most a "határ" 5 tetszik és 2 hozzászólás :)

Alice*

Ajkaim lassan érintették az övét. Erős alkohol ízét éreztem ajkain, de ezzel mit sem törődve túrtam bele szenvedélyesen a hajába. Harry hirtelen feleszmélt és karjait derekam köré fonta. Magára rántott, majd egyik tenyere újabb helyet keresett ahol "megkapaszkodhat". Levegőmet kezdtem elveszíteni, de nem érdekelt. Élveztem, nagyon is. Talán jobban mint kellett volna. 

 Nagy nehezen elszakadtam tőle, majd nyakát vettem célul. Lassan de céltudatosan csókoltam végig a nyakát, mire légzése felgyorsult, és minden izma megfeszült. Mikor elértem kulcscsontját, vékony csíkban végighúztam nyelvem egészen a füle mögötti kis érzékeny részig. Felültem, és csípőjén kényelmesen elhelyezkedtem, majd csodálni kezdtem a fiút aki alattam feküdt. Mutatóujjammal végigrajzoltam az összes tetoválásának a körvonalait. Szemeit erősen összeszorította, és erősen alsó ajkába harapva élvezte érintésem. 

 Mikor kellőképpen kigyönyörködtem magam, visszahajoltam nyakához, amibe lágyan beleharaptam, és elkezdtem szívni a puha bőrt. Még sosem csináltam ilyet , de mindent el kell valahol kezdeni nem? Hazz a kínzásomnak tetszését, kéjes nyögésekkel adta tudomásomra. Mikor észbe kaptam észrevettem, hogy már két véraláfutásos területet csináltam. 

- Ne haragudj, ne haragudj.-kértem gyorsan bocsánatot, és amilyen gyorsan csak tudtam, lekászálódtam róla. Megindultam a fürdő felé, de mielőtt végleg eltűntem volna szeme elől hátranéztem. Egy kisebb mosollyal nyugtáztam, hogy az afiú aki az előbb még alig kapott levegőt az érintésemtől, már békésen aludt. 

 El sem hiszem, hogy ezt tettem. És ha egy kicsit kijózanította a víz, és holnap emlékezni fog mindenre? És ha teljesen kijózanította a víz, és holnap kérdőre von, hogy mi volt az tegnap? ÉS ha rájön, hogy én is másképp érzek iránta? És ha nem talál elég vonzónak? 

 Ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a szobámba, amit halk horkolás zengett körbe. Mellette nem aludhatok. Viszont a kanapé elég kényelmes lent a nappaliban. Egy pokrócot, és a kis párnámat magamhoz szorítva mentem le a sötét lépcsőkön a nappalinkba. Gyorsan lefeküdtem, majd elgondolkoztam a mai napon. 

 Austinnal jó barátok voltunk, de nem legjobb barátok. Szerelmes voltam belé, de mire Ő is bevalotta, hogy gyengédebb szálak fűzik hozzám, arra csapatkapitány lett a focicsapatban, és ha én lettem volna a barátnője akkor csak rontottam volna az összképet. A visszautasításom után 1 hétre összejött a pom pom lányok csapatkapitányával. Hónapokon át sirattam, és az volt a legrosszabb az egészben, hogy elkezdtek csesztetni. Ki lettem közösítve mindenhonnan, mindenki megutált, mintha egy fertőző betegségem lett volna. Egy ember állt ki mellettem, és Ő a legjobb barátnőm. Lucy. Mindig kiállt mellettem, megvédett, visszaszólt helyettem is mindenkinek. Minden nap ez ment egészen mostanáig..

~...~

Hajnali ötkor megébredtem, nem tudtam visszaaludni. Kimentem a konyhába kávét csinálni, a tejes kávémhoz. Mikor megcsináltam visszaültem a tv elé a még mindig meleg kanapéra. Elkezdtem keresgélni valami nézhetőt, majd egy mesecsatornán akadt meg a szemem. 

 Phineas és Ferb mesés világából nővérem zökkentett ki, aki helyet foglalt mellettem a kanapén. 

- Miért nem a szobádban aludtál? -kérdezte furcsán kedvesen. 

- Miért ne aludhatnék a nappaliban? -vontam fel egyik szemöldököm. 

- Azért mert egy Harry van az ágyadban, és mellette kéne feküdnöd.- nézett rám, mintha egy teljesen magától értetődő dolgot mondott volna. 

- Miért is kellene mellette feküdnöm? - remegett meg a kezem. 

- Nem jártok? -kérdezett rá a lehetetlenre. 

- Nem mert? És erről neked muszáj tudnod?- vontam össze a szemöldökeimet. 

- Igen, mert a nővéred vagyok. Muszáj tudnom a szerelmi életedről.- vonta meg a vállát. 

- Nincsen szerelmi életem.- szegeztem tekintetem a képernyőre. 

- Nem úgy tűnik.- mosolyodott el halványan. Hirtelen a régi nővéremet láttam, nem az új elkényeztetett, gonosz, önző személyt. - Miért van az, ha valakibe szerelmes vagy, akkor azt visszautasítod?- helyezkedett el velem szemben a dohányzóasztalunkon, ahonnan mindent belátott de csak rám koncentrált. - Sőt! Szerintem Harry viszont szeret. Mivel hallottam, ahogyan kiabálja az utcán. Miért van az, hogy nem vagy képes boldog lenni? - mikor ezt kimondta könnyek gyűltek a szemembe, mivel igaza volt. - És miért van az, hogy te a legjobbkor jössz le? - nézett a lépcső irányába, ahol Hazz állt tátott szájjal.- Menj vissza aludni, még beszélgetünk. -mutatott fel a szobám felé.

- De hát csak most kezd érdekes lenni a dolog. -mosolyodott el féloldalasan.- És gondolom rólam is van szó egy kicsit.-lépkedett közelebb. 

Nővérem hirtelen felugrott a kanapéról, és lenyomta mellém Harryt, és megindult a konyha felé, majd visszafordult egy pillanatra. 

- Beszéljétek meg.- húzta mosolyra a száját. 

Hazz bólintott majd felém fordult. 

- Miért csókoltál meg az este, és legfőkébb..- húzta kaján mosolyra a száját.- miért szívtad ki a nyakam, kétszer is?- húzta végig ujjait a most már két liláskék folton, mire szám elé kaptam a kezem. 

Az nem lehet, hogy emlékszik...

#16 Elraboltak?

Csokii! :D 

Arra gondoltam, hogy a következő rész csak 4 tetszik után fog felkerülni, aminek a "gomját" a rész alatt találtok meg, egy kattintás nem nagy dolog de nekem nagyon sokat számítana:) 

Köszi <3 

Alice*

 Kávészagot éreztem, és valami puhát magam alatt. Nem tudom, hogy kerültem ide. Utolsó emlékem az, hogy a parkban vagyok...ki miatt is ? Ja, hát persze, hogy Harry miatt. 

 Hirtelen felültem fekvő helyzetemből, mivel beugrott az a kép, hogy valaki befogja a szám, de a félelemtől elájulok. Kétségbeesetten kapkodok levegő után. Elraboltak? 

 Körülnéztem a nappaliban(?). Valószínű az volt, mivel a berendezését egy tévé, egy fotel, egy dohányzóasztal és egy kanapé alkotta amin én foglaltam helyet, gondosan betakargatva.

 Halk lépteket hallottam a hátam mögül. Remegtem a félelemtől, nem mertem megfordulni. 

- Szia Alice! Jobban vagy? - kérdezte egy ismerős hang. 

 Lassan megfordultam, majd egy fekete keretes szemüveges, korombeli fiúval találtam magam szemben, aki kicsit sem volt ismeretlen. 

- Austin.- suttogtam magam elé a nevét, mikor felismertem, hogy a sztár focistával találtam magam szemben.- Fogszabályzó? -néztem rá furcsán.

- Ezt csak akkor kell hordanom, ha itthon vagyok. Szívás. - húzta el a száját, majd a kezembe nyomott egy csésze kávét. Egy bólintással megköszöntem, mire egy mosolyt kaptam válaszul. - Jobban vagy? Bocsi, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos. -kért bocsánatot. 

 El sem hiszem, hogy Austin-nál vagyok, aki minden lány álma a suliban? Helyes, izmos, focista, csodálatos mosolya van-most már- és sok pénz tulajdonosa. 

- Miért vagyok itt?- kérdeztem halkan. 

- Csak nem hagyhattalak ott ájultan a parkban. - vonta meg a vállát.- Egy lány sem ájult még el tőlem.- mosolyodott el kajánul. 

- A félelem hozta ki, ne reménykedj.- ittam bele a kávémba.- Én kivételesen nem vagyok beléd zúgva, mint a többi lány a suliból.

- Miért nem ?- kérdezte fennhangon, összevont szemöldökkel. 

- Mert egy bunkó vagy.- vontam vállat egyszerűen.- Ja! És mert tönkretetted az utolsó három gimis évem!- nevettem el magam. 

-És ez vicces?- nézett rám mint egy idiótára.- Szép a mosolyod.- húzta fel játékosan az orrát, majd hirtelen megindult a lépcső felé, majd visszanézett. - Mindjárt jövök.- emelte fel mutató ujját, majd felsietett a szobájába. 

 5 perc múlva hallottam léptei hangját.

- Újra a régi!- fontam össze a karjaimat a mellem alatt.

- Ha lány van nálam nem nézhetek ki rosszul.- tárta szét a karjait, de az egyikkel tartott valamit.

- Mi az a kezedben? - mutattam a tárgyra amit még mindig nem ismertem fel. Majd egy pillanat után a felismerés villámszerűen csapott belém. 

- A könyved amit még kilencedikben adtál oda amikor...

- Még nem voltál seggfej. Igen, emlékszem.- vágtam szavába nevetve. 

- Én azt akartam mondani, hogy amikor még barátok voltunk, és azt akartam, hogy a barátnőm legyél.- halkult el a hangja, majd a könyvet kezdte el piszkálni.

- Austin, ezt már megbeszéltük. Te focista lettél, én tanultam. Te menő lettél, én elorientálódtam még jobban a könyvek és a tanulás felé, és elfelejtettem, hogy egykor másképp is tekintettél rám. De azt nem értem, hogy miért kezdtél el cikizni. Manapság ez a menő? Hmm..könyvmoly. Milyen eredeti "becenevet" adtál nekem.-mosolyodtam el kínosan.

 Egy ideig bírta a tekintetem, de nem sokáig. Sietős léptekkel elindult felém, majd kezembe nyomta a könyvet, és megölelt. Talán ez egy bocsánatkérő ölelés volt? Lassan kibontakoztam ölelő karjaiból és megindultam a kijárat felé. 

- Szia Austin.- intettem lassan. 

- Szia könyvmoly.- nevette el magát, amin nekem is mosolyognom kellett. -Jó éjt Alice.- mosolyodott el féloldalasan amiért lányok őrülnek meg. 

 Még egy utolsót intettem, majd kiléptem a sötétedő utcára. Nem laktam Austintól olyan messze, de keveset se kellett sétálnom. 

 Viselkedése erősen meglepett. Pozitív csalódás volt. Igen, egyszer volt egy időszak, amikor még nem volt benne a focicsapatban, és együtt olvastuk ki sorra a könyveket a könyvtárban záróra után. 

 Ennek emlékére elmosolyodtam. Azóta elég sok minden változott. Őt beválasztották a focicsapatba, rájöttek, hogy egy kész tehetség, csapatkapitány lett, én pedig egyedül olvasgattam a könyveket a szobámban. Ebben az időszakban még beszélgettünk egymással, és azt akarta, hogy legyek a barátnője, hogy én is menő lehessek, hogy kinevethessünk mindenkit akinek nem nagyon akarnak összejönni a gimis évek. De én nemet mondtam. Ki gondolta volna. Nekem meg volt a kis életem, és ezt a rendet nem akartam felborítani...

 Miközben ezen gondolkodtam, odaértem a házunkhoz. Mikor közelebb értem, láttam egy alakot ülni a járdán, nekidőlve a kerítésnek. Az illető mellett egy piás üveg foglalt helyet, ami már majdnem kifogyott. Felismertem, de nem akartam elhinni, hogy ilyenre képes. Ijedségemben megugrottam amikor elkezdett kiabálni.

- Liz! Lizem! Gyere haza! Én..én nem gondoltam komolyan amit mondtam. Csak azt akarom..-tarott egy kis szünetet, hogy igyon egy kortyot.- .., hogy szeressen valaki. Én még sose voltam szerelmes, de szerintem elég közel vagyok hozzá. -szavait nagy nehezen megértettem, mivel a nem kis ital miatt egybefolyt minden.- Szerintem.- gondolkodott el, majd hajába túrt.

 Egy ideig nagyon elgondolkodott valamin, és egy kicsit megrázta a fejét. Hirtelen felállt, majd bizonytalan léptekkel elindult a házuk irányába. Felborított mindent ami az útjába került, és ezek után ököllel belevert egy villanyoszlopba. Fájdalmasan feljajdult, és összerogyott a járda közepén. Vállai rázkódtak, kezét felemelte szemeihez, hogy könnyeit kisöpörje látóköréből és az arcáról. 

 Semmire sem gondolva kezdtem felé futni. Mikor odaértem gyengéden megérintettem a vállát, mire Ő lassan felém fordult. Ahogy gondoltam, kisírt szemek és erős alkohol illata. Szó nélkül segítettem neki felállni, majd bevezettem a házunkba, azon belül a szobámba, beállítottam a zuhany alá, és megvártam amíg elintézi magát. Szótlanul kilépett a fürdőszoba ajtaján, megindult az ágyam felé és lassan leereszkedett rá. Gondosan betakargattam, egy ideig szótlanul néztem. Becsukta a szemeit, mire én vizes haját kisöpörtem az arcából, érintésemre, újra kinyitotta a szemeit. 

 Valószínűleg a mai estéből, Ő semmire sem fog emlékezni, veszíteni valóm sok nincs,  ezért hirtelen felindulásból, de alapos megfontoltság után... megcsókoltam...

#15 Fogja már be !

Hali! :D 

Itt a rész:D 

Bocsi annyi ideig nem voltam, csak nyaraltunk Szigligeten, és nem vittem a laptopot:) 

Remélem tetszik :D!!

Alice*

- Rendben gyerekek. Itt is vannak az önként jelentkezőink.- csapott tenyerébe dráma tanárunk.

Mikor kimondta az 'önként' szót elnevettem magam egy kicsit. Ez nevetséges. Látta, hogy veszekedünk, és most meg akar alázni, az egész osztály előtt? Mindegy, mindent beleadok és meglátjuk mi lesz. 

- A feladatot, gyorsan tanár úr. -szólaltam meg kicsit erélyesebben, mire mérgesen rám nézett. 

- Remélem a délutánja nem elfoglalt, mivel helyét vette egy másik program.- nyomta a kezembe a büntető cédulát, melyet be kell mutatnom délután a "börtönben". 

- De nem mondtam semmit se!- kiáltottam fel hisztérikusan. 

- Holnapi programja is befuccsolt Ms. Parker.- nyomta a kezembe a következő papírt. 

- Ez nem lehet igaz. Ez is a te hibád Hazz. Mindig mindent miattad kapok. Miért kellett bökdösnöd a hülye ujjaddal?! - néztem rá mérgesen. 

- És az az utáni délután is.- írta a következő lapot.

- Azért mert nem figyeltél rám. Mert mindig önző módon csak a saját problémáiddal, érzéseiddel foglalkozol, mikor másoknak is vannak ám!- kiáltott rám mérgesen. 

- Én vagyok önző? Én? - nyomatékosítottam hangsúlyommal az utolsó szavamat. - Ha én önző vagyok akkor te meg akaratos vagy, mert te egy nap után azt akarod, hogy egyszerre teljesüljön minden vágyad. Nem fogom megbeszélni veled a dolgokat, mert nem érdemled meg. Nem tettél érte semmit.- kiabáltam bele az arcába. 

- És az az utáni délután is.-szólt ismét tanárunk. 

- Fogja már be!- kiáltottam rá, mire megfagyott a levegő. 

- Remélem a jövő hét se túl foglalt a kis életében.- nézett rám komoran majd írta a kis papírját. 

- Köszönöm szépen a programajánlót. Írja meg az a papírt, írja be az elégtelent a naplóba és hagyjon békén. - Beszéltem még mindig hangosan, majd a jobb kezemmel a büntetésemért nyúltam. 

- Még hátra van a feladat.- csóválta a fejét Mr. Swahr.

- Rendben.- szóltam egy kicsit nyugodtabban. 

- A szituáció, egy harmincas éveiben járó házaspár az élet gondjairól vitatkozik, pénz, család, minden ilyesmi.- vázolta a helyzetet és közben a táblára írta a szavakat, a feladatot. Jó rendben ebben semmi nehéz sincs.- De!- mutatott fel.Ajajj.- Egy halk szavatok se lehet. Kiabáljatok. Ordítsatok! Még ha szeretetteljes dolgot is akartok akkor is kiabálnotok kell. -szorította ökölbe a kezét.

- Hát abból nem lesz sok.- jegyeztem meg halkan.

- De több lesz mint gondolnád.- szólt vissza Harry. 

Látványosan megforgattam a szemeimet majd felé fordultam. 

- Kezdjük. - ordítottam el magam.

- Rendben.- ordított vissza. 

- Sosincs rám időd! Pedig házasok vagyunk vagy nem?- emeltem fel hirtelen a jobb kezem. 

- Csak azért van rád kevesebb időm mert híres vagyok! Tehát dolgozom. Amiből eltartalak téged! És a lányunkat vagy fiunkat ha lenne, de nincs, mert nem akarsz! - lépett közelebb ordibálva. 

- Azért nem akarok, mert nem akarom kitenni a Nagy Világnak a híres ,és nagy Harry Styles gyerekét! - ejtettem ki gúnyosan a szavakat.- Jönnének a különféle beszólások, hogy Ő mentette meg a házasságunk stb..stb. De ezt a házasságot már nem lehet megmenteni! -kiabáltam bele az arcába. 

- Azért mert nem szeretsz ?- nézett mélyen a szemembe. 

- De igen szeretlek, azért mentem hozzád! De ez már mit sem számít ha..

- Ha mi? - kérdezett rá kiabálva. 

- Ha akármennyire is szeretlek, nem vagyok képes az életedet élni. És ne vágj bele a mondataimba.- csaptam meg a mellkasát. 

- Nagyon jó gyerekek. Folytassátok csak. - biztatott minket a tanár. 

Hirtelen az osztálytársaimra néztem akik nagy szemekkel bámultak minket. Szerintem mindenki sejtette, hogy ehhez a veszekedéshez a való életnek is köze van. 

- Nézz rám ha hozzád beszélek!- lökte meg a vállam, majd egy kemény tekintettel találtam szembe magam. 

- Nem érdekel semmi sem ami veled kapcsolatos! El akarok válni! És nem kell a pénzed se semmi, csak legyek tőled minél távolabb! - köptem szinte szavaimat az arcába.

- Nem teheted ezt! Hiszen szeretlek! Te is szeretsz! Most akkor mi a probléma? -fogta meg a vállaimat két oldalról. 

- Úgy látszik ehhez a házassághoz ez nem elég. - szólaltam meg halkan, majd megfordultam és indultam a helyemre.

Vagyis indultam ha volna valaki vissza nem ránt a vállamnál valaki vissza, hogy teljes 180°-os fordulatot vettem. Aki előttem állt- nem meglepetés- az Harry volt. 

- Mi van? - kérdeztem meg bunkón.

Egy ideig hitetlenül nézett majd, közelebb lépett egyik tenyerét az arcomra tette, mellyel továbbsimított a hajamig, amibe beletúrt. Jóleső borzongás futott végig a testemen. Ezelőtt még sose éreztem ilyet. Meg akar csókolni. Vagyis gondolom ez a szándéka, de... nem akarok az osztály előtt ilyet csinálni. Már hajolt közelebb, majd mikor elérte volna az ajkaimat, hirtelen elfordítottam a fejem, és a meg nem történt csókból, egy arcra puszi lett.

- Nekem most mennem kell. - szaladtam ki hirtelen az osztályból. 

A folyosón még hallottam, hogy Harry kiabál utánam, de tudomást se vettem róla. A közeli parkba menekültem, ahol kifulladva leültem egy fa tövébe majd elkezdtem gondolkozni. Mindenen. Ismét. Egyszer csak ijesztő hangokra lettem figyelmes. Összébb húztam magam, nagyon féltem. Hirtelen minden elcsendesült és kilestem a biztonságot nyújtó fa mögül, de ezt meg is bántam. Egy kéz fogta be a szám, majd az ijedségtől elájultam.