#20 Nem?

Sok-sok-sok-sok és még annál is több késéssel, de itt az új rész :D 

Remélem tetszeni fog:* 

Jó olvasást! 3-4 pipának örülnék ;*

Alice*

El sem hiszem, hogy itt vagyunk. Mármint, hogy így itt vagyunk. Harry berakott valamilyen filmet, amiről fogalmam sincs, hogy tulajdonképpen miről szól. Most mindezek után nem tudom, hogy mi lesz, hogy lesz.

- Álmos vagy? -jött a kérdés Harrytől.

- Nem, csak elgondolkodtam ezen-azon.- mosolyogtam rá, mire megpuszilta a homlokom.

Erős karjai közrefogtak, melyekből nem akartam szabadulni, de ha akartam is volna se tudtam volna megvalósítani ezt a tervem. Hátammal nekidőltem izmos mellkasának és becsukott szemmel élveztem lélegzet vételének tempóját. Fejem hátradöntöttem széles vállainak egyikére és elmosolyodtam.

- Mi az?- nézett rám kíváncsian, miközben kezeit derekamra vezette, majd összekulcsolta hasamnál.

- Nem tudom. Olyan furcsa ez így. - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Az baj ha nem értelek? - mosolyodott el óvatosan, amin én felnevettem.- Most az a fontos, hogy itt vagyunk, és senki se zavarhat meg minket.- dugta bele orrát a hajamba. 

- Anyukád vagy Gemma bármikor hazajöhetnek.- vontam meg a vállam. -Mit fognak gondolni?- kaptam a számhoz és elhúzódtam Harrytől.

-  Szerintem sok boldogságot fognak kívánni.- nevetett fel, majd megfogta meg a kezem és megpróbált visszahúzni magához, amit nem engedtem. 

- Harry ! Vegyed már egy kicsit komolyabban.- ripakodtam rá. - Lehet anyukád és a nővéred szeretett legjobb barátodként, de ha kiderül, hogy...

- Hogy? -vágott bele a szavamba. 

- Hogy? -kérdeztem vissza. 

- Hogy a barátnőm vagy-e? -kérdezte egyértelműen én meg bólintottam. -Az vagy nem?- vont kérdőre értetlen arckifejezéssel. 

- Hát én nem tudom.- vontam meg a vállam, semleges arckifejezéssel. 

- Szeretnél az lenni?- kérdezte egy félmosoly kíséretében. 

- Nem.- vontam ismét vállat. 

- Nem? -kerekedett el a szeme. 

- Nem.- csóváltam a fejem.

- Miért nem?- értetlenkedett.

- Igen, bevallottam, hogy beléd estem. Igaz küzdöttél értem egy ideig, vagyis, folyamatosan, de semmit nem "kaptam". Virágcsokrok, csoki, szerelmes csöpögős üdvözlő kártya, hogy bocsássak meg. Semmi.- néztem végig a szemébe. 

- Szóval ezek kellenének? Most azonnal?- tápászkodott fel a kanapéról. 

Néztem, ahogyan karjaiban kicsit megfeszülnek az izmok mikor feltolta magát a kanapéról. Kíváncsian nézett vissza rám, én pedig felálltam vele szemben, és nemet intettem a fejemmel. 

- Nem, ezek nem kellenek nekem.- suttogtam miközben közelebb léptem hozzá, és mélyen a szemébe néztem. 

- Nem?-kérdezett vissza, mire én elnevettem magam.

- Ne kezdjük megint. -érintettem meg a mellkasát tenyeremmel.

- Mire játszol?- mosolygott rám, és közelebb húzott magához derekamnál fogva. 

- Semmire. -vontam meg a vállam, és egy kicsit lábujjhegyre álltam. 

- Biztos? - hajolt közelebb. 

- Száz egész biztos százalék.- komolyodtam meg egy kicsit. -Mikor csókolsz már meg?

- Szóval erre hajtasz.- döntötte homlokát az enyémnek. 

- Lehet.- koncentráltam szájára, majd szemeire. 

Szemei lágyan csillogtak, szemeiben a csodálatot véltem felfedezni. Leheletét éreztem arcomon, számon, hirtelen mindenütt. Egyik kezét derekamon tartotta míg a másikat felvezette oldalamon és az arcomon állapodott meg. Csukott szemmel, belehajoltam a tenyerébe, és egy kis ideig élveztem annak melegét, majd ismét kinyitottam a szemem. Karjaimat felvezettem nyakába és hátulról beletúrtam tarkóján lévő göndör fürtjeibe amibe jólesően beleborzongott, és egy kicsit elmosolyodott. Megpuszilta az homlokom, utána az orrom. Nem tudom mi lett de, egyszerre csak abbamaradt minden. Kezeit még éreztem magamon, de a csókom elmaradt. 

- Mi a baj? -kérdeztem csukott szemmel. 

- Biztosan készen állsz te erre? A hírnévre? A mindenre? A távol töltött időkre? Arra, hogy mindenki üldözni fog, csak azért, hogy egy kis csekélységet kiderítsenek rólad, vagy rólam rajtad keresztül. Készen állsz a fényűzésre, az utálókra? Arra, hogy a híres Harry Styles barátnője legyél? 

Elgondolkodva néztem a szemeibe, majd cselekedtem. Ajkaimmal óvatosan megérintettem övéit. A hideg egyből kirázott a jóleső érzéstől. Ajkait lassan mozdította, de egy idő után belejött. Éreztem, hogy elmosolyodik, mire nekem is mosolyognom kellett. Erősen tartott, mivel ha nem tartana senki vagy semmi akkor összecsuklanék remegő lábaim miatt. Harry lassan elhúzódott, majd adott még egy puszit a számra és elengedett.

- Kérsz még teát? - lépegetett a konyha felé. 

Hihetetlenül megcsóváltam a fejem és egy kis nevetés közben motyogtam egy 'kérek' választ...

#19 Maradhatok?

Sziasztok:) !

Eléggé szomorú vagyok, hogy nem jön semmiféle visszajelzés csak egy jobb esetben két embertől. Szeretem ezt a történetet, de.. ha senki se olvassa akkor nincs kinek írni. De köszönöm szépen annak az egy két embernek aki pipálja ott alul a tetszik gombot. 

Nektek lehet, hogy csak egy pipa, de nekem sokat jelentene..:D

Alice*

Időközben megeredt az eső. Hatalmasat dörgött, és villámlott. Nem félek ezektől, de néha meglepnek nagyságukkal. Egy ideig tartottuk a szemkontaktust, amiben Harry győzött. Idegesen kapargattam a körömlakkot a körmömről, szinte már alig volt rajta valami. Harry hirtelen felállt, egy ideig meredt maga elé, majd velem szembe fordult, lenézett rám és megszólalt.

- Rendben. Akkor én most megyek. Szia.- intett kelletlenül és megindult a bejárati ajtó felé.

- Szia. -intettem vissza.

Mikor hallottam az ajtó csapódását, akkor kezdtem el érezni szavaim nagyságát. Az idő reggel hat órát ütött, kezdett világosodni. Az eső csak zuhogott.

- Mit érzel iránta? - hallottam meg nővérem halk hangját.

- Nagyon kedvelem. -mosolyodtam el szomorúan.- Nagyon is. Tudod, amikor visszajött, akkor nem hittem, hogy valaha is megbocsájtok neki, de annyira hiányzott, hogy muszáj volt. Amikor együtt aludtunk, amikor megbocsájtottam neki, akkor... nem tudom, felnőttünk és a régi kapcsolat átváltozott valami mássá, valami erősebbé, talán szerelemmé? -nevettem el magam kínosan.El se hiszem, hogy pont neki mesélek erről. 

- Akkor még mit csinálsz itt? -bökte meg a vállam. 

- Itt lakok? Ez egy beugratós kérdés? - húztam össze a szemöldököm. 

- Tudod mire értem. Ha már otthon van életed szerelme, akkor csak utána kell menned mert többször kapott kosarat tőled együtt, mint előző életében. Szóval fuss szaladj, és legyél boldog.- lökdösött az ajtó felé.

- De hadd öltözzek fel.- toltam arrébb.

- Minek ? Nem vagy meztelen! Menj már! A végén még sírni fog.- mondta majd kizárt. 

- Nem vagy normális.- motyogtam inkább magamnak. 

Akkor indulás. Az eső még mindig szakadt, tesóm pedig nem adott esernyőt, de már hangosan szól a zene a szobájából, szóval nem hiszem, hogy meghallaná ha csengetnék. 

Félénken megindultam, hirtelen dörgött egyet amitől megugrottam. A lakásból nézve a vihar nem annyira tűnik gonosznak, de amikor nem véd semmi, és ki vagy téve mindenféle dolognak, akkor eléggé félelmetes is tud lenni. 

Vizes hajam és ruháim a testemre tapadtak, már nem érdekelt semmi, de mégis mosollyal az arcomon sétáltam az úti célom felé, mivel tudtam, hogy most minden rendbe fog jönni. 

Nevetve futottam Harryék házáig, majd hajamat csavarva megnyomtam a csengőt. Mikor Hazz nyitott ajtót, a szemem felcsillant, és elkezdtem mondandóm amit az utam alatt fogalmaztam meg. 

- Ne szólj bele.- emeltem fel mutató ujjam, mikor beszédre nyitotta a száját. Meglepettem nézett rám, majd bólintott. - Tudod..őhmm..sokat gondolkodtam ezalatt a rövid idő alatt. Rövid idő alatt a mi házunk és a ti házatok közötti útra értem. Na szóval. De nehéz ez.- nevettem el magam.- A kérdésedre rossz választ adtam. Hirtelen csak arra a mondatra gondoltam, hogy 'Miért van az, hogy nem vagyok képes boldog lenni?'. Azt hittem nélküled boldog leszek de ezalatt a röpke fél óra alatt? Nem tudom. Átgondoltam és, azt hiszem vagyis tudom, hogy csak melletted lehetek boldog. -vontam meg egyszerűen a vállam, mintha valami természetes dolgot mondtam volna.- Sejtéseim szerint...teljesen beléd estem, a legjobb barátomba.- mosolyodtam el a végére.- Mit szólsz hozzá? 

Harry egy ideig nézett, feldolgozta az előbb elhangzott dolgokat, majd Ő is elmosolyodott. 

- Meg fogsz fázni. -csóválta a fejét rosszallóan. - Gyere be. -húzott magához kezemnél fogva. -Menj fel, zuhanyozz le adok száraz ruhát, és megbeszéljük utána a dolgokat jó?- kérdezte, és mivel kétségbeesetten kerestem a tekintetét, kaptam egy puszit a homlokomra.- Menj. Mindent találsz ami kell. Az ágyamon meg kint lesz a ruha mire végzel. Ráérsz.-végzett mondandójával és finoman megbökte az oldalam ezzel ösztönözve. 

Mivel nagyon fáztam ezért gyorsan beálltam a zuhany alá, majd magamra engedtem a meleg vizet. Csak álltam alatta és élveztem, ahogy teljesen felmelegít. Sokkal jobban érzem magam, most, hogy elmondtam neki az érzéseimet. Felszabadultam. 

Mikor kiléptem a kabinból belebugyoláltam magam egy törölközőbe, egy kisebbet pedig a hajamra raktam. Felnéztem a tükörbe és egy lányt láttam aki jelenleg nagyon is boldog. Felkuncogtam a gondolataimon majd kimentem Harry fürdőszobájából, egyenesen az ágyához sétáltam amin egy melegítőnadrág és egy póló volt. A melegítőnadrág Gemmáé lehetett de a pólónak erős Harry illata volt szóval...igen. 

Miután felöltöztem, vizes hajamba beletúrva mentem le a nappaliba, ahol Harry ült a kanapén, két bögrét tartva a kezében, miközben valami idióta filmet nézett. Nem figyelt fel rám csak akkor amikor megköszörültem a torkom.  Rám mosolygott és felém tartotta az egyik bögrét. 

- Köszönöm.- vettem ki kezéből és leültem mellé.

Egy ideig néztük a filmet, a teánk elfogyott, és már csak bámultunk magunk elé. Reméltem elkezdi Ő előbb a beszélgetést, de egy kicsit lenyugodtam mikor ténylegesen belekezdett. 

- Azt hiszem, én is beléd estem, a legjobb barátomba. -nevette el a végét.- Mit szólsz hozzá? -nézett rám. 

- Finom volt a tea.- mosolyodtam el. - Igazából csakis a tea miatt jöttem, nálatok mindig olyan finom. A szerelmi vallomásom csak bónusz volt. -húztam el a számat. 

- Hozzátok én is csak aludni járok. Részegen még plusz dolgokat is kapok.- vakarta meg a nyakát, amin ott díszelgett a két folt. 

- Óó tényleg?- nevettem el magam.

- Itt alszol? Ha gondolod kapsz te is plusz dolgokat.-nézett mélyen a szemembe. 

- Maradhatok?

- Persze.- mosolyodott el kedvesen.

Jaaa! és örülnék ha most már téényleg valósan kapnék legalább 4 tetsziket puuszi :*

#18 Semmit...

Az nem lehet, hogy emlékszik. A levegő megfagyott körülöttünk és csak a szívem dobogását hallottam fülemben. Harry még mindig kaján mosolyával vizslatott, várva a válaszom. Hirtelen nem tudtam, mit mondjak. Hazudjak? Mondjam az igazat? 

- Nem én voltam.- szegeztem le a tekintetem az összekulcsolt ujjaimra.- Már így találtalak. Nem én csókoltalak meg, hanem valaki más. Arról én nem tudhatok nem voltam ott. A nyakadat pedig nem én szívtam ki. Azt se tudom, hogyan kell.- hadartam el gyorsan a tényeket amiket hirtelenjében találtam ki.

Remélem beveszi. 

- Óó. Értem. -húzta össze a szemöldökét, amire elmosolyodtam.- De...akkor miért kértél érte bocsánatot, kétszer is?

Arcom elkomorodott, de az Ő arcán felvéltem fedezni a kis ráncokat, amik mutatták, hogy jól szórakozik rajtam, és mosolyogni akar, de ezzel ellenben meg is akarja őrizni a helyzet minimális komolyságát. Ami nagyon minimális. Tényleg. 

- Csak azért kértem bocsánatot, mert túl erősen maszíroztam bele a nyakadba a krémet. Mert el akartam tüntetni a foltokat. De amint látom ,nem sokat segített rajtad.- néztem a két foltra elhúzott szájjal, mintha nekem fájna csak a látványa is.

- Igen.- húzta el a száját Ő is, majd két ujját végighúzta a foltokon.- Eléggé fájnak. Nem tudom, hogy volt benned ennyi szufla, hogy ennyire megszívd. -tekerte a fejét jobbra balra, és gondolkozóan vakargatta az állát. 

- Harry. Nem. Én. Voltam.- tagoltam le neki a mondatot újra, mélyen a szemébe nézve. -Fogd fel. -csaptam a combomra. - Sose csókolnálak meg...

- Még egyszer.- vágott a szavamba. 

- Nem kéne fájdalom csillapító? Nem fáj a fejed? - tereltem a témát. Vagyis csak próbálkoztam vele. 

- Inkább a nyakam fáj. -nézett a szemembe, melyben megcsillant a játékosság. 

- Azzal nem tudom mit csináljak. -vontam meg a vállam. 

- De azt bezzeg tudtad, hogyan csináld meg őket. -feküdt végig a kanapén.

- Fejezd be. -mosolyodtam el. 

- Valld be. -ült fel. 

- Nincs mit.- hajoltam közelebb, hogy fenyegetőbbnek nézzek ki. 

- Hazug.- válaszolt gyorsan majd magára rántott. 

Lefagytam. Nem tudtam mit tegyek. Voltam már ilyen helyzetben - tegnap először - de akkor alig csinált valamit, most pedig lassan simogatja a hátam. 

- Nekem elmondhatod az igazat. - suttogta a szavakat, miközben egy tincset a fülem mögé tűrt. 

- Már elmondtam. -beszéltem hozzá halkan. 

- Akkor miért hazudsz még mindig?- csúszott lejjebb a keze, de a derekamnál megállítottam, mivel tudtam annak célját. 

- Nem szokásom.- mondtam még utoljára, majd megpróbáltam felkászálódni róla. 

- Hova mész?- húzott vissza magához. 

- El. -válaszoltam tömören. 

- Várj. -fogta szorosabbra karjait derekam körül. - Kipróbálhatok valamit még? -kérdezte halkan. 

- Nem csókolhatsz meg.- szűkítettem össze szemeimet, mire elnevette magát. 

- Nyugi. Nem fogom használni a szám. -kacsintott egyet és én válaszul csak szemeimet forgattam. 

- Ne forgasd annyit mert kiesnek a szép szemeid a helyükről. -vigyorgott, majd kezei újra megmozdultak. 

Ismét lefagytam, de most szavaitól. Kérdőn néztem szemeibe, mivel nem tudtam mihez akar kezdeni most. Mindent kizártam magam körül, csak szemeivel foglalkoztam, és a kis nevető gödröcskéivel, melyek hirtelen előbukkantak. Felvontam egyik szemöldököm és vártam a válaszát a gondolatbeli kérdésemre. 

- Megvagy. Te hazug.- magyarázta meg mosolygásának okát, most már inkább vigyorgásának az okát. 

Jobb keze fenekemet markolta mint tegnap este, mikor "megkapaszkodott". Szemeimmel elkezdtem kémlelni a mellkasát. Lebuktam. Pólójának minden ráncát kisimítottam, amire megszólalt.

- Ezen nincs mit szégyellni. Nagyon jó csók volt.- nevette el egy kicsit magát.- Csókok. -javította ki magát.  

Nincs mit szégyellni? Ez normális? Most az én arcom ég teljesen, hogy ezt mertem csinálni a pillanat hevében. Azt hittem nem fog emlékezni. 

Lassan felkeltem róla majd helyet foglaltam az eredeti helyemen, a kanapé egyik végében. 

- Ki voltál ütve. Hogyan emlékezhetsz rá? -vizslattam a földet. 

- Tudod. -ült fel törökülésbe. - A legjobb dolgokra akkor is emlékszem ha teljesen ki vagyok ütve. És ez jó volt. Úgyhogy. Természetes, hogy emlékszem. - nevetett, de hallottam hangján, hogy komolyan gondolja. 

- Én nem akartam. Bocsánat. -suttogtam.- Nem fordul elő még egyszer.

- Pedig de jó lenne. -emelte fel a fejem államnál fogva, majd közelebb hajolt. -De, mi lenne ha most én tenném meg? Ellenkeznél? -simított végig az arcomon. 

- Nem tudom.- nyögtem ki nagy nehezen. - Te a legjobb barátom vagy. Nem érezhetem ezt irántad. -szorult össze a torkom. 

- Miért mit érzel? -kérdezte lágyan. 

Könnyeim lassan folyni kezdtek, arcomról a kétségbeesés tükröződött. Megint előjöttek a kétségeim, az ellentmondásaim, minden ami Harry ellen szól, de hirtelen megjelentek nővérem szavai a szemem előtt:

Miért van az, hogy nem vagy képes boldog lenni?

Boldog lehetnék de milyen áron? Nem gondolkodhattam sokáig mivel Harry várta a válaszom. De fogalmam sincs mit mondhatnék. Végül eszembe jutott egy szó ami használható lehet...

Szemöldökeimet összevontam majd felnéztem rá ismét. 

- Semmit....

#17 Beszéljétek meg!

 Csoki! :D 

Itt a kövi rész:3 

Ééés összegyűlt a 4 tetszik amit nagyon köszönöm és kaptam két komit is..:D 

Most a "határ" 5 tetszik és 2 hozzászólás :)

Alice*

Ajkaim lassan érintették az övét. Erős alkohol ízét éreztem ajkain, de ezzel mit sem törődve túrtam bele szenvedélyesen a hajába. Harry hirtelen feleszmélt és karjait derekam köré fonta. Magára rántott, majd egyik tenyere újabb helyet keresett ahol "megkapaszkodhat". Levegőmet kezdtem elveszíteni, de nem érdekelt. Élveztem, nagyon is. Talán jobban mint kellett volna. 

 Nagy nehezen elszakadtam tőle, majd nyakát vettem célul. Lassan de céltudatosan csókoltam végig a nyakát, mire légzése felgyorsult, és minden izma megfeszült. Mikor elértem kulcscsontját, vékony csíkban végighúztam nyelvem egészen a füle mögötti kis érzékeny részig. Felültem, és csípőjén kényelmesen elhelyezkedtem, majd csodálni kezdtem a fiút aki alattam feküdt. Mutatóujjammal végigrajzoltam az összes tetoválásának a körvonalait. Szemeit erősen összeszorította, és erősen alsó ajkába harapva élvezte érintésem. 

 Mikor kellőképpen kigyönyörködtem magam, visszahajoltam nyakához, amibe lágyan beleharaptam, és elkezdtem szívni a puha bőrt. Még sosem csináltam ilyet , de mindent el kell valahol kezdeni nem? Hazz a kínzásomnak tetszését, kéjes nyögésekkel adta tudomásomra. Mikor észbe kaptam észrevettem, hogy már két véraláfutásos területet csináltam. 

- Ne haragudj, ne haragudj.-kértem gyorsan bocsánatot, és amilyen gyorsan csak tudtam, lekászálódtam róla. Megindultam a fürdő felé, de mielőtt végleg eltűntem volna szeme elől hátranéztem. Egy kisebb mosollyal nyugtáztam, hogy az afiú aki az előbb még alig kapott levegőt az érintésemtől, már békésen aludt. 

 El sem hiszem, hogy ezt tettem. És ha egy kicsit kijózanította a víz, és holnap emlékezni fog mindenre? És ha teljesen kijózanította a víz, és holnap kérdőre von, hogy mi volt az tegnap? ÉS ha rájön, hogy én is másképp érzek iránta? És ha nem talál elég vonzónak? 

 Ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a szobámba, amit halk horkolás zengett körbe. Mellette nem aludhatok. Viszont a kanapé elég kényelmes lent a nappaliban. Egy pokrócot, és a kis párnámat magamhoz szorítva mentem le a sötét lépcsőkön a nappalinkba. Gyorsan lefeküdtem, majd elgondolkoztam a mai napon. 

 Austinnal jó barátok voltunk, de nem legjobb barátok. Szerelmes voltam belé, de mire Ő is bevalotta, hogy gyengédebb szálak fűzik hozzám, arra csapatkapitány lett a focicsapatban, és ha én lettem volna a barátnője akkor csak rontottam volna az összképet. A visszautasításom után 1 hétre összejött a pom pom lányok csapatkapitányával. Hónapokon át sirattam, és az volt a legrosszabb az egészben, hogy elkezdtek csesztetni. Ki lettem közösítve mindenhonnan, mindenki megutált, mintha egy fertőző betegségem lett volna. Egy ember állt ki mellettem, és Ő a legjobb barátnőm. Lucy. Mindig kiállt mellettem, megvédett, visszaszólt helyettem is mindenkinek. Minden nap ez ment egészen mostanáig..

~...~

Hajnali ötkor megébredtem, nem tudtam visszaaludni. Kimentem a konyhába kávét csinálni, a tejes kávémhoz. Mikor megcsináltam visszaültem a tv elé a még mindig meleg kanapéra. Elkezdtem keresgélni valami nézhetőt, majd egy mesecsatornán akadt meg a szemem. 

 Phineas és Ferb mesés világából nővérem zökkentett ki, aki helyet foglalt mellettem a kanapén. 

- Miért nem a szobádban aludtál? -kérdezte furcsán kedvesen. 

- Miért ne aludhatnék a nappaliban? -vontam fel egyik szemöldököm. 

- Azért mert egy Harry van az ágyadban, és mellette kéne feküdnöd.- nézett rám, mintha egy teljesen magától értetődő dolgot mondott volna. 

- Miért is kellene mellette feküdnöm? - remegett meg a kezem. 

- Nem jártok? -kérdezett rá a lehetetlenre. 

- Nem mert? És erről neked muszáj tudnod?- vontam össze a szemöldökeimet. 

- Igen, mert a nővéred vagyok. Muszáj tudnom a szerelmi életedről.- vonta meg a vállát. 

- Nincsen szerelmi életem.- szegeztem tekintetem a képernyőre. 

- Nem úgy tűnik.- mosolyodott el halványan. Hirtelen a régi nővéremet láttam, nem az új elkényeztetett, gonosz, önző személyt. - Miért van az, ha valakibe szerelmes vagy, akkor azt visszautasítod?- helyezkedett el velem szemben a dohányzóasztalunkon, ahonnan mindent belátott de csak rám koncentrált. - Sőt! Szerintem Harry viszont szeret. Mivel hallottam, ahogyan kiabálja az utcán. Miért van az, hogy nem vagy képes boldog lenni? - mikor ezt kimondta könnyek gyűltek a szemembe, mivel igaza volt. - És miért van az, hogy te a legjobbkor jössz le? - nézett a lépcső irányába, ahol Hazz állt tátott szájjal.- Menj vissza aludni, még beszélgetünk. -mutatott fel a szobám felé.

- De hát csak most kezd érdekes lenni a dolog. -mosolyodott el féloldalasan.- És gondolom rólam is van szó egy kicsit.-lépkedett közelebb. 

Nővérem hirtelen felugrott a kanapéról, és lenyomta mellém Harryt, és megindult a konyha felé, majd visszafordult egy pillanatra. 

- Beszéljétek meg.- húzta mosolyra a száját. 

Hazz bólintott majd felém fordult. 

- Miért csókoltál meg az este, és legfőkébb..- húzta kaján mosolyra a száját.- miért szívtad ki a nyakam, kétszer is?- húzta végig ujjait a most már két liláskék folton, mire szám elé kaptam a kezem. 

Az nem lehet, hogy emlékszik...

#16 Elraboltak?

Csokii! :D 

Arra gondoltam, hogy a következő rész csak 4 tetszik után fog felkerülni, aminek a "gomját" a rész alatt találtok meg, egy kattintás nem nagy dolog de nekem nagyon sokat számítana:) 

Köszi <3 

Alice*

 Kávészagot éreztem, és valami puhát magam alatt. Nem tudom, hogy kerültem ide. Utolsó emlékem az, hogy a parkban vagyok...ki miatt is ? Ja, hát persze, hogy Harry miatt. 

 Hirtelen felültem fekvő helyzetemből, mivel beugrott az a kép, hogy valaki befogja a szám, de a félelemtől elájulok. Kétségbeesetten kapkodok levegő után. Elraboltak? 

 Körülnéztem a nappaliban(?). Valószínű az volt, mivel a berendezését egy tévé, egy fotel, egy dohányzóasztal és egy kanapé alkotta amin én foglaltam helyet, gondosan betakargatva.

 Halk lépteket hallottam a hátam mögül. Remegtem a félelemtől, nem mertem megfordulni. 

- Szia Alice! Jobban vagy? - kérdezte egy ismerős hang. 

 Lassan megfordultam, majd egy fekete keretes szemüveges, korombeli fiúval találtam magam szemben, aki kicsit sem volt ismeretlen. 

- Austin.- suttogtam magam elé a nevét, mikor felismertem, hogy a sztár focistával találtam magam szemben.- Fogszabályzó? -néztem rá furcsán.

- Ezt csak akkor kell hordanom, ha itthon vagyok. Szívás. - húzta el a száját, majd a kezembe nyomott egy csésze kávét. Egy bólintással megköszöntem, mire egy mosolyt kaptam válaszul. - Jobban vagy? Bocsi, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos. -kért bocsánatot. 

 El sem hiszem, hogy Austin-nál vagyok, aki minden lány álma a suliban? Helyes, izmos, focista, csodálatos mosolya van-most már- és sok pénz tulajdonosa. 

- Miért vagyok itt?- kérdeztem halkan. 

- Csak nem hagyhattalak ott ájultan a parkban. - vonta meg a vállát.- Egy lány sem ájult még el tőlem.- mosolyodott el kajánul. 

- A félelem hozta ki, ne reménykedj.- ittam bele a kávémba.- Én kivételesen nem vagyok beléd zúgva, mint a többi lány a suliból.

- Miért nem ?- kérdezte fennhangon, összevont szemöldökkel. 

- Mert egy bunkó vagy.- vontam vállat egyszerűen.- Ja! És mert tönkretetted az utolsó három gimis évem!- nevettem el magam. 

-És ez vicces?- nézett rám mint egy idiótára.- Szép a mosolyod.- húzta fel játékosan az orrát, majd hirtelen megindult a lépcső felé, majd visszanézett. - Mindjárt jövök.- emelte fel mutató ujját, majd felsietett a szobájába. 

 5 perc múlva hallottam léptei hangját.

- Újra a régi!- fontam össze a karjaimat a mellem alatt.

- Ha lány van nálam nem nézhetek ki rosszul.- tárta szét a karjait, de az egyikkel tartott valamit.

- Mi az a kezedben? - mutattam a tárgyra amit még mindig nem ismertem fel. Majd egy pillanat után a felismerés villámszerűen csapott belém. 

- A könyved amit még kilencedikben adtál oda amikor...

- Még nem voltál seggfej. Igen, emlékszem.- vágtam szavába nevetve. 

- Én azt akartam mondani, hogy amikor még barátok voltunk, és azt akartam, hogy a barátnőm legyél.- halkult el a hangja, majd a könyvet kezdte el piszkálni.

- Austin, ezt már megbeszéltük. Te focista lettél, én tanultam. Te menő lettél, én elorientálódtam még jobban a könyvek és a tanulás felé, és elfelejtettem, hogy egykor másképp is tekintettél rám. De azt nem értem, hogy miért kezdtél el cikizni. Manapság ez a menő? Hmm..könyvmoly. Milyen eredeti "becenevet" adtál nekem.-mosolyodtam el kínosan.

 Egy ideig bírta a tekintetem, de nem sokáig. Sietős léptekkel elindult felém, majd kezembe nyomta a könyvet, és megölelt. Talán ez egy bocsánatkérő ölelés volt? Lassan kibontakoztam ölelő karjaiból és megindultam a kijárat felé. 

- Szia Austin.- intettem lassan. 

- Szia könyvmoly.- nevette el magát, amin nekem is mosolyognom kellett. -Jó éjt Alice.- mosolyodott el féloldalasan amiért lányok őrülnek meg. 

 Még egy utolsót intettem, majd kiléptem a sötétedő utcára. Nem laktam Austintól olyan messze, de keveset se kellett sétálnom. 

 Viselkedése erősen meglepett. Pozitív csalódás volt. Igen, egyszer volt egy időszak, amikor még nem volt benne a focicsapatban, és együtt olvastuk ki sorra a könyveket a könyvtárban záróra után. 

 Ennek emlékére elmosolyodtam. Azóta elég sok minden változott. Őt beválasztották a focicsapatba, rájöttek, hogy egy kész tehetség, csapatkapitány lett, én pedig egyedül olvasgattam a könyveket a szobámban. Ebben az időszakban még beszélgettünk egymással, és azt akarta, hogy legyek a barátnője, hogy én is menő lehessek, hogy kinevethessünk mindenkit akinek nem nagyon akarnak összejönni a gimis évek. De én nemet mondtam. Ki gondolta volna. Nekem meg volt a kis életem, és ezt a rendet nem akartam felborítani...

 Miközben ezen gondolkodtam, odaértem a házunkhoz. Mikor közelebb értem, láttam egy alakot ülni a járdán, nekidőlve a kerítésnek. Az illető mellett egy piás üveg foglalt helyet, ami már majdnem kifogyott. Felismertem, de nem akartam elhinni, hogy ilyenre képes. Ijedségemben megugrottam amikor elkezdett kiabálni.

- Liz! Lizem! Gyere haza! Én..én nem gondoltam komolyan amit mondtam. Csak azt akarom..-tarott egy kis szünetet, hogy igyon egy kortyot.- .., hogy szeressen valaki. Én még sose voltam szerelmes, de szerintem elég közel vagyok hozzá. -szavait nagy nehezen megértettem, mivel a nem kis ital miatt egybefolyt minden.- Szerintem.- gondolkodott el, majd hajába túrt.

 Egy ideig nagyon elgondolkodott valamin, és egy kicsit megrázta a fejét. Hirtelen felállt, majd bizonytalan léptekkel elindult a házuk irányába. Felborított mindent ami az útjába került, és ezek után ököllel belevert egy villanyoszlopba. Fájdalmasan feljajdult, és összerogyott a járda közepén. Vállai rázkódtak, kezét felemelte szemeihez, hogy könnyeit kisöpörje látóköréből és az arcáról. 

 Semmire sem gondolva kezdtem felé futni. Mikor odaértem gyengéden megérintettem a vállát, mire Ő lassan felém fordult. Ahogy gondoltam, kisírt szemek és erős alkohol illata. Szó nélkül segítettem neki felállni, majd bevezettem a házunkba, azon belül a szobámba, beállítottam a zuhany alá, és megvártam amíg elintézi magát. Szótlanul kilépett a fürdőszoba ajtaján, megindult az ágyam felé és lassan leereszkedett rá. Gondosan betakargattam, egy ideig szótlanul néztem. Becsukta a szemeit, mire én vizes haját kisöpörtem az arcából, érintésemre, újra kinyitotta a szemeit. 

 Valószínűleg a mai estéből, Ő semmire sem fog emlékezni, veszíteni valóm sok nincs,  ezért hirtelen felindulásból, de alapos megfontoltság után... megcsókoltam...

#15 Fogja már be !

Hali! :D 

Itt a rész:D 

Bocsi annyi ideig nem voltam, csak nyaraltunk Szigligeten, és nem vittem a laptopot:) 

Remélem tetszik :D!!

Alice*

- Rendben gyerekek. Itt is vannak az önként jelentkezőink.- csapott tenyerébe dráma tanárunk.

Mikor kimondta az 'önként' szót elnevettem magam egy kicsit. Ez nevetséges. Látta, hogy veszekedünk, és most meg akar alázni, az egész osztály előtt? Mindegy, mindent beleadok és meglátjuk mi lesz. 

- A feladatot, gyorsan tanár úr. -szólaltam meg kicsit erélyesebben, mire mérgesen rám nézett. 

- Remélem a délutánja nem elfoglalt, mivel helyét vette egy másik program.- nyomta a kezembe a büntető cédulát, melyet be kell mutatnom délután a "börtönben". 

- De nem mondtam semmit se!- kiáltottam fel hisztérikusan. 

- Holnapi programja is befuccsolt Ms. Parker.- nyomta a kezembe a következő papírt. 

- Ez nem lehet igaz. Ez is a te hibád Hazz. Mindig mindent miattad kapok. Miért kellett bökdösnöd a hülye ujjaddal?! - néztem rá mérgesen. 

- És az az utáni délután is.- írta a következő lapot.

- Azért mert nem figyeltél rám. Mert mindig önző módon csak a saját problémáiddal, érzéseiddel foglalkozol, mikor másoknak is vannak ám!- kiáltott rám mérgesen. 

- Én vagyok önző? Én? - nyomatékosítottam hangsúlyommal az utolsó szavamat. - Ha én önző vagyok akkor te meg akaratos vagy, mert te egy nap után azt akarod, hogy egyszerre teljesüljön minden vágyad. Nem fogom megbeszélni veled a dolgokat, mert nem érdemled meg. Nem tettél érte semmit.- kiabáltam bele az arcába. 

- És az az utáni délután is.-szólt ismét tanárunk. 

- Fogja már be!- kiáltottam rá, mire megfagyott a levegő. 

- Remélem a jövő hét se túl foglalt a kis életében.- nézett rám komoran majd írta a kis papírját. 

- Köszönöm szépen a programajánlót. Írja meg az a papírt, írja be az elégtelent a naplóba és hagyjon békén. - Beszéltem még mindig hangosan, majd a jobb kezemmel a büntetésemért nyúltam. 

- Még hátra van a feladat.- csóválta a fejét Mr. Swahr.

- Rendben.- szóltam egy kicsit nyugodtabban. 

- A szituáció, egy harmincas éveiben járó házaspár az élet gondjairól vitatkozik, pénz, család, minden ilyesmi.- vázolta a helyzetet és közben a táblára írta a szavakat, a feladatot. Jó rendben ebben semmi nehéz sincs.- De!- mutatott fel.Ajajj.- Egy halk szavatok se lehet. Kiabáljatok. Ordítsatok! Még ha szeretetteljes dolgot is akartok akkor is kiabálnotok kell. -szorította ökölbe a kezét.

- Hát abból nem lesz sok.- jegyeztem meg halkan.

- De több lesz mint gondolnád.- szólt vissza Harry. 

Látványosan megforgattam a szemeimet majd felé fordultam. 

- Kezdjük. - ordítottam el magam.

- Rendben.- ordított vissza. 

- Sosincs rám időd! Pedig házasok vagyunk vagy nem?- emeltem fel hirtelen a jobb kezem. 

- Csak azért van rád kevesebb időm mert híres vagyok! Tehát dolgozom. Amiből eltartalak téged! És a lányunkat vagy fiunkat ha lenne, de nincs, mert nem akarsz! - lépett közelebb ordibálva. 

- Azért nem akarok, mert nem akarom kitenni a Nagy Világnak a híres ,és nagy Harry Styles gyerekét! - ejtettem ki gúnyosan a szavakat.- Jönnének a különféle beszólások, hogy Ő mentette meg a házasságunk stb..stb. De ezt a házasságot már nem lehet megmenteni! -kiabáltam bele az arcába. 

- Azért mert nem szeretsz ?- nézett mélyen a szemembe. 

- De igen szeretlek, azért mentem hozzád! De ez már mit sem számít ha..

- Ha mi? - kérdezett rá kiabálva. 

- Ha akármennyire is szeretlek, nem vagyok képes az életedet élni. És ne vágj bele a mondataimba.- csaptam meg a mellkasát. 

- Nagyon jó gyerekek. Folytassátok csak. - biztatott minket a tanár. 

Hirtelen az osztálytársaimra néztem akik nagy szemekkel bámultak minket. Szerintem mindenki sejtette, hogy ehhez a veszekedéshez a való életnek is köze van. 

- Nézz rám ha hozzád beszélek!- lökte meg a vállam, majd egy kemény tekintettel találtam szembe magam. 

- Nem érdekel semmi sem ami veled kapcsolatos! El akarok válni! És nem kell a pénzed se semmi, csak legyek tőled minél távolabb! - köptem szinte szavaimat az arcába.

- Nem teheted ezt! Hiszen szeretlek! Te is szeretsz! Most akkor mi a probléma? -fogta meg a vállaimat két oldalról. 

- Úgy látszik ehhez a házassághoz ez nem elég. - szólaltam meg halkan, majd megfordultam és indultam a helyemre.

Vagyis indultam ha volna valaki vissza nem ránt a vállamnál valaki vissza, hogy teljes 180°-os fordulatot vettem. Aki előttem állt- nem meglepetés- az Harry volt. 

- Mi van? - kérdeztem meg bunkón.

Egy ideig hitetlenül nézett majd, közelebb lépett egyik tenyerét az arcomra tette, mellyel továbbsimított a hajamig, amibe beletúrt. Jóleső borzongás futott végig a testemen. Ezelőtt még sose éreztem ilyet. Meg akar csókolni. Vagyis gondolom ez a szándéka, de... nem akarok az osztály előtt ilyet csinálni. Már hajolt közelebb, majd mikor elérte volna az ajkaimat, hirtelen elfordítottam a fejem, és a meg nem történt csókból, egy arcra puszi lett.

- Nekem most mennem kell. - szaladtam ki hirtelen az osztályból. 

A folyosón még hallottam, hogy Harry kiabál utánam, de tudomást se vettem róla. A közeli parkba menekültem, ahol kifulladva leültem egy fa tövébe majd elkezdtem gondolkozni. Mindenen. Ismét. Egyszer csak ijesztő hangokra lettem figyelmes. Összébb húztam magam, nagyon féltem. Hirtelen minden elcsendesült és kilestem a biztonságot nyújtó fa mögül, de ezt meg is bántam. Egy kéz fogta be a szám, majd az ijedségtől elájultam. 

#14 Ne most!

Hali ! :D
Ez a rész egy elgondolkozós rész lett... nekem tetszik :) 

Remélem nektek is fog :D 

Légyszíves jelezzetek vissza, hogy olvassátok vagy valami :(

Alice*

Az osztályban síri csend honolt. Mindenki döbbenten nézett a tanári asztal mellett álló fiúra. Szívem hevesen vert, arcomba szökött a vér, de mindezek ellenére még mindig szemébe nézve tűrtem a pillantását. Arcomat nézve elmosolyodott, majd közelebb lépett. Hirtelen nem tudtam, hogy álljak a dologhoz. Tulajdonképpen most vallott nekem szerelmet, de én ezzel nem tudok mit kezdeni. Vagyis tudnék, inkább nem akarok. 

- Köszönjük. Leülhet.- bólintott Mrs. Sun, majd mintha mi se történt volna folytatta tovább a tanóra menetét.

Harry lassan, ráérősen ment vissza a helyére, és ezalatt a kis út alatt egyszer se vette le rólam a szemét. Óra végéig éreztem perzselő tekintetét, amely épp lyukat próbál égetni a hátamba. Nem mertem hátra nézni. Egyszerűen nem akartam belenézni a szemeibe, mert akkor egyből elgyengültem volna.

Hiányzik. Mindennél jobban hiányzik. Hiányzik egy kapcsolat is, amiből eddig nem sok volt. Hiányzik a vele töltött idő, minden hiányzik ami vele kapcsolatos..

Félek. Félek az emberek véleményétől. Félek attól, hogy elvesztem. Félek attól, hogy nagyon hiányozna. Félek a csalódástól. Félek a szerelemtől. Félek, hogy ezzel elveszítem...

Gondolatmenetemet, az iskolai csengő szakította meg, mely jelezte, hogy ideje menni szünetre. Vagy szembe kell néznem Harryvel, és kérdő tekintetével, vagy elfutok előle. A futást választottam, mivel egy mélyre ható beszélgetésre még nem volt szükségem, de tudtam, hogy egynek mindenképpen meg kell lennie...egyszer...de nem most. 

Mihelyst a tanárnő utunkra engedett, sietve mentem ki a mosdóig, de mindezek előtt egy könnyekkel teli pillantást lövelltem Lucy felé, ezzel jelezve  neki, hogy kövessen. A mosdóba kiérve, kiadtam magamból mindent a reggelimmel együtt. Nem bírom jól a hirtelen jött meglepetéseket. Pár perccel később már a mellékhelyiség padlóján ültem könnyezve, mellettem pedig Lucy foglalt helyet, akiből most hihetetlen módon egy szó sem jött ki, ehelyett támogatóan ült mellettem hangtalanul. 

15 perces szünetünkből már csak 10 volt hátra. A mosdóban ezalatt az idő alatt sokan megfordultak, és lenéző pillantással néztek végig rajtunk, de ez most valahogy mégse tudott érdekelni. Egy dolgon pörgött az agyam. Rajta...

Mikor visszaértünk a terembe, mindenkinek a tekintet rám szegeződött. Gyomorgörccsel a helyemre ültem, majd türelmetlenül vártam a tanárt. A tollat pörgettem a kezemben, a lábaim jártak, és egyenletest ritmust hallattak. Vállamon éreztem egy kis bökést melyre abbahagytam minden felesleges tevékenységet, de nem fordultam hátra...semmiképp. Ismét éreztem az enyhe bökést, de nem is figyeltem rá. Mikor már harmadszorra érintette meg a vállam elegem lett. 

- Ne most.- szóltam hátra vállam felett, éllel a hangomban. 

- Akkor mikor? - kérdezett vissza szemtelenül. 

- Soha.- hajtottam le a fejemet, és másoltam a táblán lévő dolgokat. 

- Ugye tudod, hogy ezt a beszélgetést nem kerülheted el. - hajolt közel a fülemhez, mivel éreztem meleg leheletét, melytől kirázott a hideg. 

- De megpróbálhatom. - néztem rá szemem sarkából.

- Styles! Parker ! Gyerünk ide ki mellém. Helyzetgyakorlat. Remélem sikerülni fog, ha már a helyeteken ilyen jól elbeszélgettek.- mosolygott rám drámatanárom.

Azt hiszem buli lesz ez az óra...

#13 A szerelemről..

Hali! :D
Szóval...látom az oldalmegjelenítések számán, hogy sokan olvassátok. Egy két ember kommentel( amiket nagyon szépen megköszönök) de.. ennél többen is vagytok. 

Nem foglak titeket fenyegetni, hogy abbahagyom, mert imádom írni, de ha nem kapok visszajelzést az pocsék érzés, szóval légyszi:)

Alice* 

1 hónap... 1 hónapja nem beszélünk. Hogy miért? Nem tudom. Legszívesebben elmondanám neki, hogy szeretem, de mint mondtam már, tönkretennék vele egy barátságot. Ugyan... ezt már barátságnak se lehet nevezni...

Harry az első hetekben még próbálkozott létrehozni egy párkapcsolatot, hívott sétálni, beszélgetni de minden próbálkozására nemet kapott válaszul. Hogy miért... ha igent mondtam volna akármire is, akkor valószínű ezt Ő annak fogta volna fel, hogy én is közeledni szeretnék felé, és a sétánk végén, a házunk előtt megpróbálna megcsókolni, egy újabb csúnya elutasítást kapna. í

Ha a barátnője lennék, akkor mindenki utálna. Lenne aki szeretne, és támogatná, hogy együtt vagyunk, de több lenne az utálkozókból. Emellett nem nagyon bírom a nagy felhajtást, és lássuk be, Harry mellett igen sok lenne a felhajtásból. Újság írok, vakuvillanások, mikrofonok az arcomba...ez nekem sok lenne.

Nem akarok a részévé válni..

- Ms. Parker.- dobta le elém a vastag irodalomkönyvet tanárunk. - Tábla.Feladat.Oldja meg.

Bólintottam, majd kimentem a táblához. Egyszerű mondatelemzés. 1 perc alatt végeztem. Már indulni akartam vissza a helyemre, mikor a tanár intett, hogy még maradjak. 

- Nos, Ms. Parker. Min gondolkozott el az előbb ami még az irodalomnál is fontosabb?- tette fel kérdését, majd rám nézett. Nem tudtam mit mondjak. Hazudjak, vagy mondjam az igazat? -Ms. Parker. Biztos kíváncsi rá mindenki.- "biztatott" tovább.

Idegesen törölgettem le a krétaport az ujjamról. Félve felpillantottam az osztálytársaimra, akik nem nagyon foglalkoztak velem. Mivel Lucy a nézésemből levette mi a helyzet, ezért már csak Harry nézett rám kíváncsian várva a válaszomat.

- A szerelemről.- válaszoltam egyszerűen, majd megvontam a vállam. Az osztályteremben az alapzaj megszűnt. Mindenki rám figyelt, de engem csak egy kíváncsiskodó szempár érdekelt. Nem mertem ránézni de tudtam, hogy figyel. 

- Kifejtené ezt nekünk, úgy mint maga tette ezt gondolatban? Mit jelent magának a szerelem?- nézett rám kíváncsian Mrs. Sun. Mivel irodalom szakos, és nagyon érzelmes ember, érdekelte a válaszom.

- Mikor két ember szereti egymást az a legszebb dolog a világon. Amikor egymásra találnak, az is elképesztő. De van amikor, két ember szerelmes, de nem lehetnek együtt. -mondandóm alatt most néztem fel először egyenesen a szemeibe. -Mondjuk ez megeshet a hírességeknél, celebeknél, világsztároknál. Nem lehetnek együtt azzal akivel szeretnének lenni. Ha nem felel meg az elvárásoknak, akkor ki lesz gúnyolva.- éreztem , hogy könnyek szöknek a szembe, ezért szünetet tartottam. - De lehet, hogy megfelel az elvárásoknak?- néztem Harryre aki halványan bólintott.- Akkor lehet az a személy fél a tömegtől, a felhajtástól, és az úgymond sztár élettől. Én például nem tudnám ezt csinálni. Talán feladnám a szerelmet.- folytattam még mindig szemeibe nézve. 

Az osztályban a légy zümmögését is lehetett hallani. Mindenkit elgondolkodtatott azon, amit mondtam. Letargikus lett a hangulat.

-De !- csaptam össze tenyereimet.- Ha valakiknek összejön az jó dolog.- mosolyodtam el, majd visszamentem a helyemre. 

Óra végén közölte velünk Mrs.Sun , hogy írjunk egy fogalmazást a szerelemről, másnapra. Csak egy rövidke fogalmazást.

A nap további részében nem történt semmi említésre méltó, de a nap végére a stréberek a kukában végezték, hála a focicsapat menőinek. Mikor hazaértem, megírtam a fél oldalas fogalmazásom, amivel késznek nyilvánítottam a házi feladatomat. Vacsorára pizzát rendeltem. Harrynek köszönhetően megszerettem a pizzát, mondjuk amit Ő csinál az sokkal finomabb.Hiányzik az együtt töltött idő, amiből nem volt sok, de nagyon eseménydús volt.

~...~

Két nap múlva fáradtam ültem a padomban, és Lucy beszédét "hallgattam" amikre néha rávágtam egy 'aha'-t vagy 'igen..nagyon érdekes' megnyilvánulást. Mr.Sun bejött a terembe.

- Jó napot mindenkinek.- mosolygott ránk kedvesen.- A kis fogalmazásaikat, amit beadtak nekem tegnap ki is javítottam. Azonban egy papíron nem találtam nevet, amiért még ilyenkor is egy kis büntetés jár. Harry Styles. -nézett fel tanárnőnk.- Kijön és felolvassa. 

- Nem szeretném. Túl személyes.- vakarta meg tarkóját kínosan nevetve. 

- Ez a büntetése. Mondjuk ezt az egy sort igazán nem tart sokáig felolvasni.- nézett komolyan a tanárnő. Mivel ő a felnőtt, szót kell fogadni.

Harry lazán kiballagott a tábla elé, majd kezében igazgatta a kis lapot. Gyorsan elolvasta, majd összehajtotta. Ennyire könnyű lenne az a két kis mondat? 

- Nem érünk rá egész nap.- mordult fel Mrs. Sun. 

- A szerelemről csak egy név jut az eszembe nem fogalom. A név pedig...- sóhajtott egyet, felnézett a szemembe,majd belekezdett.-... Alice Parker.

#12 Te nem lehetsz belém..

Sziasztok! :D
Új rész...új bonyodalmak.
Remélem tetszik:D !

Jaa amúgy a kövi rész 3 hozzászólás után jön vaagy 3 pipa után :D 

Alice*

'Már megint mit mondtam amivel megbántottam? Mit?' kérdezgettem magamtól, míg átmentem a nappaliba, és megpillantottam Őt. Akibe bele vagyok zúgva amióta megláttam. Most már beismerem magamnak is, nem volt könnyű de úgymond sikerült. Most már csak azt kell elérni, hogy akárhányszor rám néz, ne piruljak el, vagy ne beszéljek akadozva. Beleszerettem a humorába, a viselkedésébe, a fura ötleteibe, és abba a gondolatba, hogy csak miattam jött vissza.

Harry unottan ült a tv-t kapcsolgatva, néha megránduló arcizmait figyeltem. Még nem vett észre, csak megbabonázva meredt a tv-re amiben bandájukról volt szó. Karrierjük magasan ível felfelé,  nagyobb szünetük ellenére is. A képernyőt szomorúan nézte, mikor előbukkant rajta egy közös képük.

- Emlékszel, amikor a szobádban veszekedtünk? Azt mondtad, hogy csak miattam jöttél vissza.- kezdtem el halkan.- Csak azért mondtad, hogy jobban fájjon, hogy csak miattam jöttél vissza és én utállak, ezért emiatt feleslegesen jöttél vissza, és miattam is mész el, és ez tudod milyen rosszul esett volna. Vagy igaz. Csak miattam jöttél vissza Hazz? - néztem rá kérdőn.

- Hülyeségre nem válaszolok. - nézett rám egy pillanatra, majd visszafordult a tv fel.

- Ez nem hülyeség.- csapkodtam a kezemmel, mint egy őrült.- Normálisat kérdeztem. Te meg mérges vagy a hülye pizzád miatt, és nem vagy hajlandó válaszolni. -kezdtem el nyafogni. 

Hazz idegesen felállt, majd elsuhant mellettem a konyha felé. Megfogta a pizzát ami a tepsiben volt és egyszerűen kidobta. Elképedve néztem ideges mozdulatait, miközben megmosta a kezét és a mosogatóba helyezte a tepsit. 

- Az lesz a legjobb ha most elmész. - néztem rá élesen. Megindult az ajtó felé, majd mikor ki akart lépni még utána szóltam. - A barátságunk is úgy végezte mint a pizza. A szemetes alján. A legalján.

- Miattad jöttem vissza. Ezt miért hazudtam volna? A pizza meg nem érdekel, úgy se szereted vagy nem ? Akkor meg miért érdekel. - nézett rám kegyetlenül. Szemei szikrát szórtak, még sose láttam ilyen mérgesnek. - Te utálod a pizzát, landoljon csak a szemetes alján. Attól, hogy beléd erőltetem nem fogod megszeretni , ha azt mondom többet akarok barátságnál, akkor se fogod megszeretni, mert nem szereted a pizzát, sőt utálod, mint mondtad.

Mikor végiggondoltam mit mondott, könnyes szemeimmel ránéztem. Többet akar barátságnál?

- De  hát több van közöttünk, mint barátság. Legjobb barátok vagyunk de ezek után. - tekertem fejemet. - Mindenen megsértődsz, ez így nem állapot Harry. Mióta is vagy itt? 1 hete! Minden nap összevesztünk. Minden egyes nap.- mutogattam ujjaimmal.

- Én a legjobb barátod is akarok maradni, de még ennél is többet akarok. Most már érted? - nézett rám mérgesen. 

Egy ideig még gondolkoztam rajta, majd mintha villámként csapott volna belém a felismerés. Zavarba tudom hozni, de ez eddig szinte senkinek se sikerült. És amikor azt mondta 'szeretlek' lehet nem is úgy gondolta, hogy barátilag, hanem , hogy szerelemmel szeret? 

- Hazz, ne- léptem egy lépést hátrébb. 

- Nem tudom megmásítani az érzéseimet.- vakarta meg tarkóját, és beletűrt a hajába. - Egyszerűen, felnőttünk és megváltozott a hozzáállásunk egymáshoz talán. És mind emellett még...- hirtelen megakadt, látszott rajta, hogy megfontolja szavait.- ... gyönyörű lettél.- mosolyodott el, és közelebb lépett. - Gyönyörű vagy Liz. 

Szavaira elkezdtem pirulni. Tehát szeret. Szerelemmel. Boldognak kéne lennem de, nem megy. Egy több mint évtizedes kapcsolatot tennék tönkre, azzal, ha erre a dologra rábólintanék.

- Menj el Harry. - vizsgáltam a padlót, miközben utasítottam. - Gondolkodj el mindenen. Te nem lehetsz belém...

- ...szerelmes. Pedig nagyjából ezt akartam elmondani.- szakított félbe. Észre se vettem, hogy már ilyen közel van.

Félénken megemelte kezét, majd mikor látta nem ellenkezem rásimította az arcomra, és közelebb lépett kipréselve közülünk a levegőt. Szemeimmel már mellkasát vizslattam mivel cipőmet nem láttam, mert teste erősen nekem préselődött. Félve felnéztem a szemeibe , melyek a szerelemtől csillogtak. Az enyémek is csillogtak ettől az érzéstől, de inkább a könnyektől és a félelemtől...a félelemtől, hogy elveszítem. 
Lassan közelebb hajolt, majd beletúrt a hajamba. Tudtam mi fog következni. Hasamban a pillangók felébredtek,lábaim meginogtak az érzéstől, de köszönet Harry karjainak, melyek erősen tartottak. Ezen kicsit elmosolyodott, majd még közelebb hajolt. Egyre jobban vörösödtem, mindennél jobban szerettem volna de..

- Nem lehet.- nyögtem ki nehezen, szinte már szájába.

- Miért nem? Te is szeretnéd. Ugyan azt érzed, mint én.- nézett értetlenül szemembe.

- Te eldobnád a barátságot egy kis fellángolásért? - löktem el magamtól.

Maga elé meredve gondolkozott el azon amit kérdeztem. Láttam , hogy nagyon dolgozik a válaszán. 

- Fellángolás. - ízlelgette ezt a szót egy ideig. - Jobb lesz szerintem ha én most..őhhmm.. megyek.- mutogatott zavartan az ajtó fele.

- Rendben.- bólintottam keserű ízzel a számban.

- Szia. -húzta be maga után az ajtót. 

..

#11 Majd együtt..

Sziasztok:) 
Ne haragudjatok, hogy eltűntem az elmúlt 1 hónapban(?) azt hiszem, de mentem Londonba és a készülődés minden erőmet úgymond "felőrölte". Még mindig nem aludtam ki magamat rendesen de megérte:) 
Szóval itt a rész:) remélem tetszik:D

Alice*

Harry egyre hajolt közelebb, mire arcomba szökött a vér, egy pillanatra megtorpant, majd ...kivett a hajamból egy bogarat. Miután ellépett szórakozottan rám nézett.

- Mitől pirult el kisasszony? - mosolygott rám.

- Túl meleg ez a pulcsi. Gyere menjünk, a sütik nem sülnek meg maguktól.- húztam kezénél fogva.

- És a matekkal mi lesz?- nevette el magát.

- Óóó, köszönöm, hogy eszembe juttattad.- néztem vissza rá már a konyhából. -Milyen süti legyen?- vártam válaszát kíváncsi tekintettel.

- Legyen mondjuk pizza.- vágta rá egy kis gondolkozás után.

- Pizza?- pislogtam értetlenül.- Pizza?! Az még csak nem is süti Hazz.- nevettem el magam.

- Tudom, de éhes vagyok. Csináljunk pizzát.

- Jó, megpróbálhatjuk. Egy újabb kihívás.-nevettem el magam ismét.

- Még sose csináltál? -nézett rám elképedve. 

- Nem szeretem a pizzát.- húztam el a számat.

- Nem ismerlek. Harry Styles pizzáját imádni fogod. Te csak ülj le és maradj nyugton, és várd a varázslatot. - ültetett le Amerika konyhánk magasabb emelt székére, majd Ő beállt a pult mögé. 

- Akkor gondolom azt se engeded, hogy átöltözzek. -álltam fel a pulttól. 

- Csak nyugodtan.- szólt hangosabban, miközben pakolgatta a tálakat, és a hozzávalókat.

Miután áldását adta, felmentem a szobámba. A mai napom volt eddig a legizgalmasabb és eseménydúsabb, aminek főszereplője Harry. Most, hogy visszajött, lehet elkezdetem rá nézni egy kicsit másképp is. De csak lehet. Vagyis talán..Na jó irtó jó pasi lett, de soha nem figyelne fel egy olyan lányra, mint én...

Miután átöltöztem egy mackónadrágba és egy toppba ami a köldököm fölé ért. Hajamat felkötöttem, majd visszamentem a konyhába, ahol Harry a lisztet mérte ki éppen...

* Harry szemszöge*

Miattam pirult el? Vagy tényleg melege volt? Valószínű melege volt, hiszen tőlem elpirulni? Ugyan.. velem sose jönne össze. Csak a barátjának tekint, sőt, a legjobb barátjának. Ezen sehogyan se tudnék változtatni. De ha mégis megpróbálnám? És ha belém szeretne, és összejönnénk? Akkor én lennék a legboldogabb. 

Miközben ezen gondolkoztam már a lisztet mértem ki a pizzánkhoz, mikor belépett a konyhába. Egy pillanatra ledermedtem, hogy tud valaki kinézni ilyen jól melegítőben?

- Mi a baj Hazz? - nézett rám mosolyogva.

- S-semmi, csak hirtelen nem jutott eszembe mennyi liszt kell, de már megvan.- mosolyogtam vissza. 

- Ha te ettől jobban érzed magad.- válaszolt majd folytatta mihelyst találkozott tekintete az enyémmel ami értetlenül várta a folytatást.-  Vehetek fel hosszabb felsőt is ha gondolod. De ha nem zavar, akkor inkább maradnék ebbe, nagyon meleg van. - húzta még feljebb toppját mire én pirulni kezdtem.

Észrevette piros arcom amin elkezdett kuncogni. Hihetetlen, hogy át tud változni ilyen hirtelen. Az iskolában még visszahúzódó de amikor kettesben vagyunk, sokkal bátrabb lesz és kacérabb(?) ha ezt lehet rá mondani. Visszaült a pultra ahol kezébe vette a matekfüzetem. 

- Ez minden? - mutatta fel füzetem üres lapjait, amin elnevettem magam.- Hazz, ma dupla matekunk volt, és ennyi mindent leírtál. Büszke vagyok rád. Csoda nem tört le a karod. Hmm ha bár jobban megnézem belilultak az ujjaid az írástól. Nem akarsz inkább lepihenni, olyan fáradtnak tűnsz.- hangján erősen érződött az irónia. 

- Hagyd abba. - dobtam hozzá a konyha ruhát nevetve. 

- Harold.- váltott komolyra hirtelen.- Így sose fogsz leérettségizni.- suttogta elhaló hangon. 

- Nyugi sikerülni fog.- mentem oda hozzá, majd beálltam lábai közé és egyik kezemmel arcára simítottam mire szemembe nézett. - Majd együtt megcsináljuk.- mosolyogtam.

Egy ideig néztünk egymást. Egyszer csak azt vettem észre, hogy lábait derekamra kulcsolja. Kezeit habozva felemelte az arcomhoz, amin végigsimított. Jólesően felsóhajtottam, és becsuktam a szemeimet. Kiélveztem érintését ameddig csak lehetett. Hajamat kisöpörte arcomból majd beletúrt, amibe beleborzongtam. 

- Imádom a hajad.- szólalt meg halkan.- Olyan cuki vagy.- mosolyodott el.

- Cuki? - kerekedett ki a szemem, majd elnevettem magam. 

- Igen az vagy, főleg ha sapi van rajtad és úgy mosolyogsz, hogy kijönnek a gödröcskéid.

- Én nem vagyok cuki Liz.- hajoltam hozzá közelebb, mire lefagyott a mosoly az arcáról.. 

*Liz szemszöge*

- De igen. - suttogtam már arcába.

- Nem. - hajolt közelebb, szinte már éreztem leheletét.

- Hazz. - néztem le ajkaira, majd fel a szemeibe, amik ajkaimat nézték. Hirtelen egy zöld szempárral találtam szembe magam.- Hazz, én..én.. nem szeretem az olivabogyót. -nevettem el magam.- Azt ne rakj a pizzára.

Értetlenül nézett rám, de még mindig nem távolodott el, majd Ő is elkezdett nevetni. 

- Bolond vagy.- adott egy puszit a homlokomra, és indult volna vissza a tésztához, ha nem akad meg. 

- Mi a baj? - néztem rá értetlenül.

- Nem tudok elmenni.A lábaid.-  Mi? Mivan a lábaimmal? Lenéztem rájuk, melyek szorosan Harry derekát fogták közre. Elpirultam, majd elengedtem.- Köszönöm szépen. - ajándékozott meg egy puszival, és visszatért a pizzához. 

~ ... ~

- Na milyen? - nézett rám érdeklődően. Lassan beleharaptam a pizzába ami szerencsére már kihűlt. Forgattam a számban, majd megállapítottam..

- Elég finom. -mosolyogtam rá, majd újra haraptam. 

- Elég finom? - kérdezte elképedve. - Már megbocsáss, de ez isteni. 

- Ez csak egy pizza. Nem nagy szám. - néztem bele szemeibe, mire hitetlenül megcsóválta a fejét, majd átment a nappaliba.

Most megbántottam? ..