#20 Nem?

Sok-sok-sok-sok és még annál is több késéssel, de itt az új rész :D 

Remélem tetszeni fog:* 

Jó olvasást! 3-4 pipának örülnék ;*

Alice*

El sem hiszem, hogy itt vagyunk. Mármint, hogy így itt vagyunk. Harry berakott valamilyen filmet, amiről fogalmam sincs, hogy tulajdonképpen miről szól. Most mindezek után nem tudom, hogy mi lesz, hogy lesz.

- Álmos vagy? -jött a kérdés Harrytől.

- Nem, csak elgondolkodtam ezen-azon.- mosolyogtam rá, mire megpuszilta a homlokom.

Erős karjai közrefogtak, melyekből nem akartam szabadulni, de ha akartam is volna se tudtam volna megvalósítani ezt a tervem. Hátammal nekidőltem izmos mellkasának és becsukott szemmel élveztem lélegzet vételének tempóját. Fejem hátradöntöttem széles vállainak egyikére és elmosolyodtam.

- Mi az?- nézett rám kíváncsian, miközben kezeit derekamra vezette, majd összekulcsolta hasamnál.

- Nem tudom. Olyan furcsa ez így. - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Az baj ha nem értelek? - mosolyodott el óvatosan, amin én felnevettem.- Most az a fontos, hogy itt vagyunk, és senki se zavarhat meg minket.- dugta bele orrát a hajamba. 

- Anyukád vagy Gemma bármikor hazajöhetnek.- vontam meg a vállam. -Mit fognak gondolni?- kaptam a számhoz és elhúzódtam Harrytől.

-  Szerintem sok boldogságot fognak kívánni.- nevetett fel, majd megfogta meg a kezem és megpróbált visszahúzni magához, amit nem engedtem. 

- Harry ! Vegyed már egy kicsit komolyabban.- ripakodtam rá. - Lehet anyukád és a nővéred szeretett legjobb barátodként, de ha kiderül, hogy...

- Hogy? -vágott bele a szavamba. 

- Hogy? -kérdeztem vissza. 

- Hogy a barátnőm vagy-e? -kérdezte egyértelműen én meg bólintottam. -Az vagy nem?- vont kérdőre értetlen arckifejezéssel. 

- Hát én nem tudom.- vontam meg a vállam, semleges arckifejezéssel. 

- Szeretnél az lenni?- kérdezte egy félmosoly kíséretében. 

- Nem.- vontam ismét vállat. 

- Nem? -kerekedett el a szeme. 

- Nem.- csóváltam a fejem.

- Miért nem?- értetlenkedett.

- Igen, bevallottam, hogy beléd estem. Igaz küzdöttél értem egy ideig, vagyis, folyamatosan, de semmit nem "kaptam". Virágcsokrok, csoki, szerelmes csöpögős üdvözlő kártya, hogy bocsássak meg. Semmi.- néztem végig a szemébe. 

- Szóval ezek kellenének? Most azonnal?- tápászkodott fel a kanapéról. 

Néztem, ahogyan karjaiban kicsit megfeszülnek az izmok mikor feltolta magát a kanapéról. Kíváncsian nézett vissza rám, én pedig felálltam vele szemben, és nemet intettem a fejemmel. 

- Nem, ezek nem kellenek nekem.- suttogtam miközben közelebb léptem hozzá, és mélyen a szemébe néztem. 

- Nem?-kérdezett vissza, mire én elnevettem magam.

- Ne kezdjük megint. -érintettem meg a mellkasát tenyeremmel.

- Mire játszol?- mosolygott rám, és közelebb húzott magához derekamnál fogva. 

- Semmire. -vontam meg a vállam, és egy kicsit lábujjhegyre álltam. 

- Biztos? - hajolt közelebb. 

- Száz egész biztos százalék.- komolyodtam meg egy kicsit. -Mikor csókolsz már meg?

- Szóval erre hajtasz.- döntötte homlokát az enyémnek. 

- Lehet.- koncentráltam szájára, majd szemeire. 

Szemei lágyan csillogtak, szemeiben a csodálatot véltem felfedezni. Leheletét éreztem arcomon, számon, hirtelen mindenütt. Egyik kezét derekamon tartotta míg a másikat felvezette oldalamon és az arcomon állapodott meg. Csukott szemmel, belehajoltam a tenyerébe, és egy kis ideig élveztem annak melegét, majd ismét kinyitottam a szemem. Karjaimat felvezettem nyakába és hátulról beletúrtam tarkóján lévő göndör fürtjeibe amibe jólesően beleborzongott, és egy kicsit elmosolyodott. Megpuszilta az homlokom, utána az orrom. Nem tudom mi lett de, egyszerre csak abbamaradt minden. Kezeit még éreztem magamon, de a csókom elmaradt. 

- Mi a baj? -kérdeztem csukott szemmel. 

- Biztosan készen állsz te erre? A hírnévre? A mindenre? A távol töltött időkre? Arra, hogy mindenki üldözni fog, csak azért, hogy egy kis csekélységet kiderítsenek rólad, vagy rólam rajtad keresztül. Készen állsz a fényűzésre, az utálókra? Arra, hogy a híres Harry Styles barátnője legyél? 

Elgondolkodva néztem a szemeibe, majd cselekedtem. Ajkaimmal óvatosan megérintettem övéit. A hideg egyből kirázott a jóleső érzéstől. Ajkait lassan mozdította, de egy idő után belejött. Éreztem, hogy elmosolyodik, mire nekem is mosolyognom kellett. Erősen tartott, mivel ha nem tartana senki vagy semmi akkor összecsuklanék remegő lábaim miatt. Harry lassan elhúzódott, majd adott még egy puszit a számra és elengedett.

- Kérsz még teát? - lépegetett a konyha felé. 

Hihetetlenül megcsóváltam a fejem és egy kis nevetés közben motyogtam egy 'kérek' választ...