#14 Ne most!

Hali ! :D
Ez a rész egy elgondolkozós rész lett... nekem tetszik :) 

Remélem nektek is fog :D 

Légyszíves jelezzetek vissza, hogy olvassátok vagy valami :(

Alice*

Az osztályban síri csend honolt. Mindenki döbbenten nézett a tanári asztal mellett álló fiúra. Szívem hevesen vert, arcomba szökött a vér, de mindezek ellenére még mindig szemébe nézve tűrtem a pillantását. Arcomat nézve elmosolyodott, majd közelebb lépett. Hirtelen nem tudtam, hogy álljak a dologhoz. Tulajdonképpen most vallott nekem szerelmet, de én ezzel nem tudok mit kezdeni. Vagyis tudnék, inkább nem akarok. 

- Köszönjük. Leülhet.- bólintott Mrs. Sun, majd mintha mi se történt volna folytatta tovább a tanóra menetét.

Harry lassan, ráérősen ment vissza a helyére, és ezalatt a kis út alatt egyszer se vette le rólam a szemét. Óra végéig éreztem perzselő tekintetét, amely épp lyukat próbál égetni a hátamba. Nem mertem hátra nézni. Egyszerűen nem akartam belenézni a szemeibe, mert akkor egyből elgyengültem volna.

Hiányzik. Mindennél jobban hiányzik. Hiányzik egy kapcsolat is, amiből eddig nem sok volt. Hiányzik a vele töltött idő, minden hiányzik ami vele kapcsolatos..

Félek. Félek az emberek véleményétől. Félek attól, hogy elvesztem. Félek attól, hogy nagyon hiányozna. Félek a csalódástól. Félek a szerelemtől. Félek, hogy ezzel elveszítem...

Gondolatmenetemet, az iskolai csengő szakította meg, mely jelezte, hogy ideje menni szünetre. Vagy szembe kell néznem Harryvel, és kérdő tekintetével, vagy elfutok előle. A futást választottam, mivel egy mélyre ható beszélgetésre még nem volt szükségem, de tudtam, hogy egynek mindenképpen meg kell lennie...egyszer...de nem most. 

Mihelyst a tanárnő utunkra engedett, sietve mentem ki a mosdóig, de mindezek előtt egy könnyekkel teli pillantást lövelltem Lucy felé, ezzel jelezve  neki, hogy kövessen. A mosdóba kiérve, kiadtam magamból mindent a reggelimmel együtt. Nem bírom jól a hirtelen jött meglepetéseket. Pár perccel később már a mellékhelyiség padlóján ültem könnyezve, mellettem pedig Lucy foglalt helyet, akiből most hihetetlen módon egy szó sem jött ki, ehelyett támogatóan ült mellettem hangtalanul. 

15 perces szünetünkből már csak 10 volt hátra. A mosdóban ezalatt az idő alatt sokan megfordultak, és lenéző pillantással néztek végig rajtunk, de ez most valahogy mégse tudott érdekelni. Egy dolgon pörgött az agyam. Rajta...

Mikor visszaértünk a terembe, mindenkinek a tekintet rám szegeződött. Gyomorgörccsel a helyemre ültem, majd türelmetlenül vártam a tanárt. A tollat pörgettem a kezemben, a lábaim jártak, és egyenletest ritmust hallattak. Vállamon éreztem egy kis bökést melyre abbahagytam minden felesleges tevékenységet, de nem fordultam hátra...semmiképp. Ismét éreztem az enyhe bökést, de nem is figyeltem rá. Mikor már harmadszorra érintette meg a vállam elegem lett. 

- Ne most.- szóltam hátra vállam felett, éllel a hangomban. 

- Akkor mikor? - kérdezett vissza szemtelenül. 

- Soha.- hajtottam le a fejemet, és másoltam a táblán lévő dolgokat. 

- Ugye tudod, hogy ezt a beszélgetést nem kerülheted el. - hajolt közel a fülemhez, mivel éreztem meleg leheletét, melytől kirázott a hideg. 

- De megpróbálhatom. - néztem rá szemem sarkából.

- Styles! Parker ! Gyerünk ide ki mellém. Helyzetgyakorlat. Remélem sikerülni fog, ha már a helyeteken ilyen jól elbeszélgettek.- mosolygott rám drámatanárom.

Azt hiszem buli lesz ez az óra...

#13 A szerelemről..

Hali! :D
Szóval...látom az oldalmegjelenítések számán, hogy sokan olvassátok. Egy két ember kommentel( amiket nagyon szépen megköszönök) de.. ennél többen is vagytok. 

Nem foglak titeket fenyegetni, hogy abbahagyom, mert imádom írni, de ha nem kapok visszajelzést az pocsék érzés, szóval légyszi:)

Alice* 

1 hónap... 1 hónapja nem beszélünk. Hogy miért? Nem tudom. Legszívesebben elmondanám neki, hogy szeretem, de mint mondtam már, tönkretennék vele egy barátságot. Ugyan... ezt már barátságnak se lehet nevezni...

Harry az első hetekben még próbálkozott létrehozni egy párkapcsolatot, hívott sétálni, beszélgetni de minden próbálkozására nemet kapott válaszul. Hogy miért... ha igent mondtam volna akármire is, akkor valószínű ezt Ő annak fogta volna fel, hogy én is közeledni szeretnék felé, és a sétánk végén, a házunk előtt megpróbálna megcsókolni, egy újabb csúnya elutasítást kapna. í

Ha a barátnője lennék, akkor mindenki utálna. Lenne aki szeretne, és támogatná, hogy együtt vagyunk, de több lenne az utálkozókból. Emellett nem nagyon bírom a nagy felhajtást, és lássuk be, Harry mellett igen sok lenne a felhajtásból. Újság írok, vakuvillanások, mikrofonok az arcomba...ez nekem sok lenne.

Nem akarok a részévé válni..

- Ms. Parker.- dobta le elém a vastag irodalomkönyvet tanárunk. - Tábla.Feladat.Oldja meg.

Bólintottam, majd kimentem a táblához. Egyszerű mondatelemzés. 1 perc alatt végeztem. Már indulni akartam vissza a helyemre, mikor a tanár intett, hogy még maradjak. 

- Nos, Ms. Parker. Min gondolkozott el az előbb ami még az irodalomnál is fontosabb?- tette fel kérdését, majd rám nézett. Nem tudtam mit mondjak. Hazudjak, vagy mondjam az igazat? -Ms. Parker. Biztos kíváncsi rá mindenki.- "biztatott" tovább.

Idegesen törölgettem le a krétaport az ujjamról. Félve felpillantottam az osztálytársaimra, akik nem nagyon foglalkoztak velem. Mivel Lucy a nézésemből levette mi a helyzet, ezért már csak Harry nézett rám kíváncsian várva a válaszomat.

- A szerelemről.- válaszoltam egyszerűen, majd megvontam a vállam. Az osztályteremben az alapzaj megszűnt. Mindenki rám figyelt, de engem csak egy kíváncsiskodó szempár érdekelt. Nem mertem ránézni de tudtam, hogy figyel. 

- Kifejtené ezt nekünk, úgy mint maga tette ezt gondolatban? Mit jelent magának a szerelem?- nézett rám kíváncsian Mrs. Sun. Mivel irodalom szakos, és nagyon érzelmes ember, érdekelte a válaszom.

- Mikor két ember szereti egymást az a legszebb dolog a világon. Amikor egymásra találnak, az is elképesztő. De van amikor, két ember szerelmes, de nem lehetnek együtt. -mondandóm alatt most néztem fel először egyenesen a szemeibe. -Mondjuk ez megeshet a hírességeknél, celebeknél, világsztároknál. Nem lehetnek együtt azzal akivel szeretnének lenni. Ha nem felel meg az elvárásoknak, akkor ki lesz gúnyolva.- éreztem , hogy könnyek szöknek a szembe, ezért szünetet tartottam. - De lehet, hogy megfelel az elvárásoknak?- néztem Harryre aki halványan bólintott.- Akkor lehet az a személy fél a tömegtől, a felhajtástól, és az úgymond sztár élettől. Én például nem tudnám ezt csinálni. Talán feladnám a szerelmet.- folytattam még mindig szemeibe nézve. 

Az osztályban a légy zümmögését is lehetett hallani. Mindenkit elgondolkodtatott azon, amit mondtam. Letargikus lett a hangulat.

-De !- csaptam össze tenyereimet.- Ha valakiknek összejön az jó dolog.- mosolyodtam el, majd visszamentem a helyemre. 

Óra végén közölte velünk Mrs.Sun , hogy írjunk egy fogalmazást a szerelemről, másnapra. Csak egy rövidke fogalmazást.

A nap további részében nem történt semmi említésre méltó, de a nap végére a stréberek a kukában végezték, hála a focicsapat menőinek. Mikor hazaértem, megírtam a fél oldalas fogalmazásom, amivel késznek nyilvánítottam a házi feladatomat. Vacsorára pizzát rendeltem. Harrynek köszönhetően megszerettem a pizzát, mondjuk amit Ő csinál az sokkal finomabb.Hiányzik az együtt töltött idő, amiből nem volt sok, de nagyon eseménydús volt.

~...~

Két nap múlva fáradtam ültem a padomban, és Lucy beszédét "hallgattam" amikre néha rávágtam egy 'aha'-t vagy 'igen..nagyon érdekes' megnyilvánulást. Mr.Sun bejött a terembe.

- Jó napot mindenkinek.- mosolygott ránk kedvesen.- A kis fogalmazásaikat, amit beadtak nekem tegnap ki is javítottam. Azonban egy papíron nem találtam nevet, amiért még ilyenkor is egy kis büntetés jár. Harry Styles. -nézett fel tanárnőnk.- Kijön és felolvassa. 

- Nem szeretném. Túl személyes.- vakarta meg tarkóját kínosan nevetve. 

- Ez a büntetése. Mondjuk ezt az egy sort igazán nem tart sokáig felolvasni.- nézett komolyan a tanárnő. Mivel ő a felnőtt, szót kell fogadni.

Harry lazán kiballagott a tábla elé, majd kezében igazgatta a kis lapot. Gyorsan elolvasta, majd összehajtotta. Ennyire könnyű lenne az a két kis mondat? 

- Nem érünk rá egész nap.- mordult fel Mrs. Sun. 

- A szerelemről csak egy név jut az eszembe nem fogalom. A név pedig...- sóhajtott egyet, felnézett a szemembe,majd belekezdett.-... Alice Parker.

#12 Te nem lehetsz belém..

Sziasztok! :D
Új rész...új bonyodalmak.
Remélem tetszik:D !

Jaa amúgy a kövi rész 3 hozzászólás után jön vaagy 3 pipa után :D 

Alice*

'Már megint mit mondtam amivel megbántottam? Mit?' kérdezgettem magamtól, míg átmentem a nappaliba, és megpillantottam Őt. Akibe bele vagyok zúgva amióta megláttam. Most már beismerem magamnak is, nem volt könnyű de úgymond sikerült. Most már csak azt kell elérni, hogy akárhányszor rám néz, ne piruljak el, vagy ne beszéljek akadozva. Beleszerettem a humorába, a viselkedésébe, a fura ötleteibe, és abba a gondolatba, hogy csak miattam jött vissza.

Harry unottan ült a tv-t kapcsolgatva, néha megránduló arcizmait figyeltem. Még nem vett észre, csak megbabonázva meredt a tv-re amiben bandájukról volt szó. Karrierjük magasan ível felfelé,  nagyobb szünetük ellenére is. A képernyőt szomorúan nézte, mikor előbukkant rajta egy közös képük.

- Emlékszel, amikor a szobádban veszekedtünk? Azt mondtad, hogy csak miattam jöttél vissza.- kezdtem el halkan.- Csak azért mondtad, hogy jobban fájjon, hogy csak miattam jöttél vissza és én utállak, ezért emiatt feleslegesen jöttél vissza, és miattam is mész el, és ez tudod milyen rosszul esett volna. Vagy igaz. Csak miattam jöttél vissza Hazz? - néztem rá kérdőn.

- Hülyeségre nem válaszolok. - nézett rám egy pillanatra, majd visszafordult a tv fel.

- Ez nem hülyeség.- csapkodtam a kezemmel, mint egy őrült.- Normálisat kérdeztem. Te meg mérges vagy a hülye pizzád miatt, és nem vagy hajlandó válaszolni. -kezdtem el nyafogni. 

Hazz idegesen felállt, majd elsuhant mellettem a konyha felé. Megfogta a pizzát ami a tepsiben volt és egyszerűen kidobta. Elképedve néztem ideges mozdulatait, miközben megmosta a kezét és a mosogatóba helyezte a tepsit. 

- Az lesz a legjobb ha most elmész. - néztem rá élesen. Megindult az ajtó felé, majd mikor ki akart lépni még utána szóltam. - A barátságunk is úgy végezte mint a pizza. A szemetes alján. A legalján.

- Miattad jöttem vissza. Ezt miért hazudtam volna? A pizza meg nem érdekel, úgy se szereted vagy nem ? Akkor meg miért érdekel. - nézett rám kegyetlenül. Szemei szikrát szórtak, még sose láttam ilyen mérgesnek. - Te utálod a pizzát, landoljon csak a szemetes alján. Attól, hogy beléd erőltetem nem fogod megszeretni , ha azt mondom többet akarok barátságnál, akkor se fogod megszeretni, mert nem szereted a pizzát, sőt utálod, mint mondtad.

Mikor végiggondoltam mit mondott, könnyes szemeimmel ránéztem. Többet akar barátságnál?

- De  hát több van közöttünk, mint barátság. Legjobb barátok vagyunk de ezek után. - tekertem fejemet. - Mindenen megsértődsz, ez így nem állapot Harry. Mióta is vagy itt? 1 hete! Minden nap összevesztünk. Minden egyes nap.- mutogattam ujjaimmal.

- Én a legjobb barátod is akarok maradni, de még ennél is többet akarok. Most már érted? - nézett rám mérgesen. 

Egy ideig még gondolkoztam rajta, majd mintha villámként csapott volna belém a felismerés. Zavarba tudom hozni, de ez eddig szinte senkinek se sikerült. És amikor azt mondta 'szeretlek' lehet nem is úgy gondolta, hogy barátilag, hanem , hogy szerelemmel szeret? 

- Hazz, ne- léptem egy lépést hátrébb. 

- Nem tudom megmásítani az érzéseimet.- vakarta meg tarkóját, és beletűrt a hajába. - Egyszerűen, felnőttünk és megváltozott a hozzáállásunk egymáshoz talán. És mind emellett még...- hirtelen megakadt, látszott rajta, hogy megfontolja szavait.- ... gyönyörű lettél.- mosolyodott el, és közelebb lépett. - Gyönyörű vagy Liz. 

Szavaira elkezdtem pirulni. Tehát szeret. Szerelemmel. Boldognak kéne lennem de, nem megy. Egy több mint évtizedes kapcsolatot tennék tönkre, azzal, ha erre a dologra rábólintanék.

- Menj el Harry. - vizsgáltam a padlót, miközben utasítottam. - Gondolkodj el mindenen. Te nem lehetsz belém...

- ...szerelmes. Pedig nagyjából ezt akartam elmondani.- szakított félbe. Észre se vettem, hogy már ilyen közel van.

Félénken megemelte kezét, majd mikor látta nem ellenkezem rásimította az arcomra, és közelebb lépett kipréselve közülünk a levegőt. Szemeimmel már mellkasát vizslattam mivel cipőmet nem láttam, mert teste erősen nekem préselődött. Félve felnéztem a szemeibe , melyek a szerelemtől csillogtak. Az enyémek is csillogtak ettől az érzéstől, de inkább a könnyektől és a félelemtől...a félelemtől, hogy elveszítem. 
Lassan közelebb hajolt, majd beletúrt a hajamba. Tudtam mi fog következni. Hasamban a pillangók felébredtek,lábaim meginogtak az érzéstől, de köszönet Harry karjainak, melyek erősen tartottak. Ezen kicsit elmosolyodott, majd még közelebb hajolt. Egyre jobban vörösödtem, mindennél jobban szerettem volna de..

- Nem lehet.- nyögtem ki nehezen, szinte már szájába.

- Miért nem? Te is szeretnéd. Ugyan azt érzed, mint én.- nézett értetlenül szemembe.

- Te eldobnád a barátságot egy kis fellángolásért? - löktem el magamtól.

Maga elé meredve gondolkozott el azon amit kérdeztem. Láttam , hogy nagyon dolgozik a válaszán. 

- Fellángolás. - ízlelgette ezt a szót egy ideig. - Jobb lesz szerintem ha én most..őhhmm.. megyek.- mutogatott zavartan az ajtó fele.

- Rendben.- bólintottam keserű ízzel a számban.

- Szia. -húzta be maga után az ajtót. 

..

#11 Majd együtt..

Sziasztok:) 
Ne haragudjatok, hogy eltűntem az elmúlt 1 hónapban(?) azt hiszem, de mentem Londonba és a készülődés minden erőmet úgymond "felőrölte". Még mindig nem aludtam ki magamat rendesen de megérte:) 
Szóval itt a rész:) remélem tetszik:D

Alice*

Harry egyre hajolt közelebb, mire arcomba szökött a vér, egy pillanatra megtorpant, majd ...kivett a hajamból egy bogarat. Miután ellépett szórakozottan rám nézett.

- Mitől pirult el kisasszony? - mosolygott rám.

- Túl meleg ez a pulcsi. Gyere menjünk, a sütik nem sülnek meg maguktól.- húztam kezénél fogva.

- És a matekkal mi lesz?- nevette el magát.

- Óóó, köszönöm, hogy eszembe juttattad.- néztem vissza rá már a konyhából. -Milyen süti legyen?- vártam válaszát kíváncsi tekintettel.

- Legyen mondjuk pizza.- vágta rá egy kis gondolkozás után.

- Pizza?- pislogtam értetlenül.- Pizza?! Az még csak nem is süti Hazz.- nevettem el magam.

- Tudom, de éhes vagyok. Csináljunk pizzát.

- Jó, megpróbálhatjuk. Egy újabb kihívás.-nevettem el magam ismét.

- Még sose csináltál? -nézett rám elképedve. 

- Nem szeretem a pizzát.- húztam el a számat.

- Nem ismerlek. Harry Styles pizzáját imádni fogod. Te csak ülj le és maradj nyugton, és várd a varázslatot. - ültetett le Amerika konyhánk magasabb emelt székére, majd Ő beállt a pult mögé. 

- Akkor gondolom azt se engeded, hogy átöltözzek. -álltam fel a pulttól. 

- Csak nyugodtan.- szólt hangosabban, miközben pakolgatta a tálakat, és a hozzávalókat.

Miután áldását adta, felmentem a szobámba. A mai napom volt eddig a legizgalmasabb és eseménydúsabb, aminek főszereplője Harry. Most, hogy visszajött, lehet elkezdetem rá nézni egy kicsit másképp is. De csak lehet. Vagyis talán..Na jó irtó jó pasi lett, de soha nem figyelne fel egy olyan lányra, mint én...

Miután átöltöztem egy mackónadrágba és egy toppba ami a köldököm fölé ért. Hajamat felkötöttem, majd visszamentem a konyhába, ahol Harry a lisztet mérte ki éppen...

* Harry szemszöge*

Miattam pirult el? Vagy tényleg melege volt? Valószínű melege volt, hiszen tőlem elpirulni? Ugyan.. velem sose jönne össze. Csak a barátjának tekint, sőt, a legjobb barátjának. Ezen sehogyan se tudnék változtatni. De ha mégis megpróbálnám? És ha belém szeretne, és összejönnénk? Akkor én lennék a legboldogabb. 

Miközben ezen gondolkoztam már a lisztet mértem ki a pizzánkhoz, mikor belépett a konyhába. Egy pillanatra ledermedtem, hogy tud valaki kinézni ilyen jól melegítőben?

- Mi a baj Hazz? - nézett rám mosolyogva.

- S-semmi, csak hirtelen nem jutott eszembe mennyi liszt kell, de már megvan.- mosolyogtam vissza. 

- Ha te ettől jobban érzed magad.- válaszolt majd folytatta mihelyst találkozott tekintete az enyémmel ami értetlenül várta a folytatást.-  Vehetek fel hosszabb felsőt is ha gondolod. De ha nem zavar, akkor inkább maradnék ebbe, nagyon meleg van. - húzta még feljebb toppját mire én pirulni kezdtem.

Észrevette piros arcom amin elkezdett kuncogni. Hihetetlen, hogy át tud változni ilyen hirtelen. Az iskolában még visszahúzódó de amikor kettesben vagyunk, sokkal bátrabb lesz és kacérabb(?) ha ezt lehet rá mondani. Visszaült a pultra ahol kezébe vette a matekfüzetem. 

- Ez minden? - mutatta fel füzetem üres lapjait, amin elnevettem magam.- Hazz, ma dupla matekunk volt, és ennyi mindent leírtál. Büszke vagyok rád. Csoda nem tört le a karod. Hmm ha bár jobban megnézem belilultak az ujjaid az írástól. Nem akarsz inkább lepihenni, olyan fáradtnak tűnsz.- hangján erősen érződött az irónia. 

- Hagyd abba. - dobtam hozzá a konyha ruhát nevetve. 

- Harold.- váltott komolyra hirtelen.- Így sose fogsz leérettségizni.- suttogta elhaló hangon. 

- Nyugi sikerülni fog.- mentem oda hozzá, majd beálltam lábai közé és egyik kezemmel arcára simítottam mire szemembe nézett. - Majd együtt megcsináljuk.- mosolyogtam.

Egy ideig néztünk egymást. Egyszer csak azt vettem észre, hogy lábait derekamra kulcsolja. Kezeit habozva felemelte az arcomhoz, amin végigsimított. Jólesően felsóhajtottam, és becsuktam a szemeimet. Kiélveztem érintését ameddig csak lehetett. Hajamat kisöpörte arcomból majd beletúrt, amibe beleborzongtam. 

- Imádom a hajad.- szólalt meg halkan.- Olyan cuki vagy.- mosolyodott el.

- Cuki? - kerekedett ki a szemem, majd elnevettem magam. 

- Igen az vagy, főleg ha sapi van rajtad és úgy mosolyogsz, hogy kijönnek a gödröcskéid.

- Én nem vagyok cuki Liz.- hajoltam hozzá közelebb, mire lefagyott a mosoly az arcáról.. 

*Liz szemszöge*

- De igen. - suttogtam már arcába.

- Nem. - hajolt közelebb, szinte már éreztem leheletét.

- Hazz. - néztem le ajkaira, majd fel a szemeibe, amik ajkaimat nézték. Hirtelen egy zöld szempárral találtam szembe magam.- Hazz, én..én.. nem szeretem az olivabogyót. -nevettem el magam.- Azt ne rakj a pizzára.

Értetlenül nézett rám, de még mindig nem távolodott el, majd Ő is elkezdett nevetni. 

- Bolond vagy.- adott egy puszit a homlokomra, és indult volna vissza a tésztához, ha nem akad meg. 

- Mi a baj? - néztem rá értetlenül.

- Nem tudok elmenni.A lábaid.-  Mi? Mivan a lábaimmal? Lenéztem rájuk, melyek szorosan Harry derekát fogták közre. Elpirultam, majd elengedtem.- Köszönöm szépen. - ajándékozott meg egy puszival, és visszatért a pizzához. 

~ ... ~

- Na milyen? - nézett rám érdeklődően. Lassan beleharaptam a pizzába ami szerencsére már kihűlt. Forgattam a számban, majd megállapítottam..

- Elég finom. -mosolyogtam rá, majd újra haraptam. 

- Elég finom? - kérdezte elképedve. - Már megbocsáss, de ez isteni. 

- Ez csak egy pizza. Nem nagy szám. - néztem bele szemeibe, mire hitetlenül megcsóválta a fejét, majd átment a nappaliba.

Most megbántottam? ..