#15 Fogja már be !

Hali! :D 

Itt a rész:D 

Bocsi annyi ideig nem voltam, csak nyaraltunk Szigligeten, és nem vittem a laptopot:) 

Remélem tetszik :D!!

Alice*

- Rendben gyerekek. Itt is vannak az önként jelentkezőink.- csapott tenyerébe dráma tanárunk.

Mikor kimondta az 'önként' szót elnevettem magam egy kicsit. Ez nevetséges. Látta, hogy veszekedünk, és most meg akar alázni, az egész osztály előtt? Mindegy, mindent beleadok és meglátjuk mi lesz. 

- A feladatot, gyorsan tanár úr. -szólaltam meg kicsit erélyesebben, mire mérgesen rám nézett. 

- Remélem a délutánja nem elfoglalt, mivel helyét vette egy másik program.- nyomta a kezembe a büntető cédulát, melyet be kell mutatnom délután a "börtönben". 

- De nem mondtam semmit se!- kiáltottam fel hisztérikusan. 

- Holnapi programja is befuccsolt Ms. Parker.- nyomta a kezembe a következő papírt. 

- Ez nem lehet igaz. Ez is a te hibád Hazz. Mindig mindent miattad kapok. Miért kellett bökdösnöd a hülye ujjaddal?! - néztem rá mérgesen. 

- És az az utáni délután is.- írta a következő lapot.

- Azért mert nem figyeltél rám. Mert mindig önző módon csak a saját problémáiddal, érzéseiddel foglalkozol, mikor másoknak is vannak ám!- kiáltott rám mérgesen. 

- Én vagyok önző? Én? - nyomatékosítottam hangsúlyommal az utolsó szavamat. - Ha én önző vagyok akkor te meg akaratos vagy, mert te egy nap után azt akarod, hogy egyszerre teljesüljön minden vágyad. Nem fogom megbeszélni veled a dolgokat, mert nem érdemled meg. Nem tettél érte semmit.- kiabáltam bele az arcába. 

- És az az utáni délután is.-szólt ismét tanárunk. 

- Fogja már be!- kiáltottam rá, mire megfagyott a levegő. 

- Remélem a jövő hét se túl foglalt a kis életében.- nézett rám komoran majd írta a kis papírját. 

- Köszönöm szépen a programajánlót. Írja meg az a papírt, írja be az elégtelent a naplóba és hagyjon békén. - Beszéltem még mindig hangosan, majd a jobb kezemmel a büntetésemért nyúltam. 

- Még hátra van a feladat.- csóválta a fejét Mr. Swahr.

- Rendben.- szóltam egy kicsit nyugodtabban. 

- A szituáció, egy harmincas éveiben járó házaspár az élet gondjairól vitatkozik, pénz, család, minden ilyesmi.- vázolta a helyzetet és közben a táblára írta a szavakat, a feladatot. Jó rendben ebben semmi nehéz sincs.- De!- mutatott fel.Ajajj.- Egy halk szavatok se lehet. Kiabáljatok. Ordítsatok! Még ha szeretetteljes dolgot is akartok akkor is kiabálnotok kell. -szorította ökölbe a kezét.

- Hát abból nem lesz sok.- jegyeztem meg halkan.

- De több lesz mint gondolnád.- szólt vissza Harry. 

Látványosan megforgattam a szemeimet majd felé fordultam. 

- Kezdjük. - ordítottam el magam.

- Rendben.- ordított vissza. 

- Sosincs rám időd! Pedig házasok vagyunk vagy nem?- emeltem fel hirtelen a jobb kezem. 

- Csak azért van rád kevesebb időm mert híres vagyok! Tehát dolgozom. Amiből eltartalak téged! És a lányunkat vagy fiunkat ha lenne, de nincs, mert nem akarsz! - lépett közelebb ordibálva. 

- Azért nem akarok, mert nem akarom kitenni a Nagy Világnak a híres ,és nagy Harry Styles gyerekét! - ejtettem ki gúnyosan a szavakat.- Jönnének a különféle beszólások, hogy Ő mentette meg a házasságunk stb..stb. De ezt a házasságot már nem lehet megmenteni! -kiabáltam bele az arcába. 

- Azért mert nem szeretsz ?- nézett mélyen a szemembe. 

- De igen szeretlek, azért mentem hozzád! De ez már mit sem számít ha..

- Ha mi? - kérdezett rá kiabálva. 

- Ha akármennyire is szeretlek, nem vagyok képes az életedet élni. És ne vágj bele a mondataimba.- csaptam meg a mellkasát. 

- Nagyon jó gyerekek. Folytassátok csak. - biztatott minket a tanár. 

Hirtelen az osztálytársaimra néztem akik nagy szemekkel bámultak minket. Szerintem mindenki sejtette, hogy ehhez a veszekedéshez a való életnek is köze van. 

- Nézz rám ha hozzád beszélek!- lökte meg a vállam, majd egy kemény tekintettel találtam szembe magam. 

- Nem érdekel semmi sem ami veled kapcsolatos! El akarok válni! És nem kell a pénzed se semmi, csak legyek tőled minél távolabb! - köptem szinte szavaimat az arcába.

- Nem teheted ezt! Hiszen szeretlek! Te is szeretsz! Most akkor mi a probléma? -fogta meg a vállaimat két oldalról. 

- Úgy látszik ehhez a házassághoz ez nem elég. - szólaltam meg halkan, majd megfordultam és indultam a helyemre.

Vagyis indultam ha volna valaki vissza nem ránt a vállamnál valaki vissza, hogy teljes 180°-os fordulatot vettem. Aki előttem állt- nem meglepetés- az Harry volt. 

- Mi van? - kérdeztem meg bunkón.

Egy ideig hitetlenül nézett majd, közelebb lépett egyik tenyerét az arcomra tette, mellyel továbbsimított a hajamig, amibe beletúrt. Jóleső borzongás futott végig a testemen. Ezelőtt még sose éreztem ilyet. Meg akar csókolni. Vagyis gondolom ez a szándéka, de... nem akarok az osztály előtt ilyet csinálni. Már hajolt közelebb, majd mikor elérte volna az ajkaimat, hirtelen elfordítottam a fejem, és a meg nem történt csókból, egy arcra puszi lett.

- Nekem most mennem kell. - szaladtam ki hirtelen az osztályból. 

A folyosón még hallottam, hogy Harry kiabál utánam, de tudomást se vettem róla. A közeli parkba menekültem, ahol kifulladva leültem egy fa tövébe majd elkezdtem gondolkozni. Mindenen. Ismét. Egyszer csak ijesztő hangokra lettem figyelmes. Összébb húztam magam, nagyon féltem. Hirtelen minden elcsendesült és kilestem a biztonságot nyújtó fa mögül, de ezt meg is bántam. Egy kéz fogta be a szám, majd az ijedségtől elájultam.