#16 Elraboltak?

Csokii! :D 

Arra gondoltam, hogy a következő rész csak 4 tetszik után fog felkerülni, aminek a "gomját" a rész alatt találtok meg, egy kattintás nem nagy dolog de nekem nagyon sokat számítana:) 

Köszi <3 

Alice*

 Kávészagot éreztem, és valami puhát magam alatt. Nem tudom, hogy kerültem ide. Utolsó emlékem az, hogy a parkban vagyok...ki miatt is ? Ja, hát persze, hogy Harry miatt. 

 Hirtelen felültem fekvő helyzetemből, mivel beugrott az a kép, hogy valaki befogja a szám, de a félelemtől elájulok. Kétségbeesetten kapkodok levegő után. Elraboltak? 

 Körülnéztem a nappaliban(?). Valószínű az volt, mivel a berendezését egy tévé, egy fotel, egy dohányzóasztal és egy kanapé alkotta amin én foglaltam helyet, gondosan betakargatva.

 Halk lépteket hallottam a hátam mögül. Remegtem a félelemtől, nem mertem megfordulni. 

- Szia Alice! Jobban vagy? - kérdezte egy ismerős hang. 

 Lassan megfordultam, majd egy fekete keretes szemüveges, korombeli fiúval találtam magam szemben, aki kicsit sem volt ismeretlen. 

- Austin.- suttogtam magam elé a nevét, mikor felismertem, hogy a sztár focistával találtam magam szemben.- Fogszabályzó? -néztem rá furcsán.

- Ezt csak akkor kell hordanom, ha itthon vagyok. Szívás. - húzta el a száját, majd a kezembe nyomott egy csésze kávét. Egy bólintással megköszöntem, mire egy mosolyt kaptam válaszul. - Jobban vagy? Bocsi, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos. -kért bocsánatot. 

 El sem hiszem, hogy Austin-nál vagyok, aki minden lány álma a suliban? Helyes, izmos, focista, csodálatos mosolya van-most már- és sok pénz tulajdonosa. 

- Miért vagyok itt?- kérdeztem halkan. 

- Csak nem hagyhattalak ott ájultan a parkban. - vonta meg a vállát.- Egy lány sem ájult még el tőlem.- mosolyodott el kajánul. 

- A félelem hozta ki, ne reménykedj.- ittam bele a kávémba.- Én kivételesen nem vagyok beléd zúgva, mint a többi lány a suliból.

- Miért nem ?- kérdezte fennhangon, összevont szemöldökkel. 

- Mert egy bunkó vagy.- vontam vállat egyszerűen.- Ja! És mert tönkretetted az utolsó három gimis évem!- nevettem el magam. 

-És ez vicces?- nézett rám mint egy idiótára.- Szép a mosolyod.- húzta fel játékosan az orrát, majd hirtelen megindult a lépcső felé, majd visszanézett. - Mindjárt jövök.- emelte fel mutató ujját, majd felsietett a szobájába. 

 5 perc múlva hallottam léptei hangját.

- Újra a régi!- fontam össze a karjaimat a mellem alatt.

- Ha lány van nálam nem nézhetek ki rosszul.- tárta szét a karjait, de az egyikkel tartott valamit.

- Mi az a kezedben? - mutattam a tárgyra amit még mindig nem ismertem fel. Majd egy pillanat után a felismerés villámszerűen csapott belém. 

- A könyved amit még kilencedikben adtál oda amikor...

- Még nem voltál seggfej. Igen, emlékszem.- vágtam szavába nevetve. 

- Én azt akartam mondani, hogy amikor még barátok voltunk, és azt akartam, hogy a barátnőm legyél.- halkult el a hangja, majd a könyvet kezdte el piszkálni.

- Austin, ezt már megbeszéltük. Te focista lettél, én tanultam. Te menő lettél, én elorientálódtam még jobban a könyvek és a tanulás felé, és elfelejtettem, hogy egykor másképp is tekintettél rám. De azt nem értem, hogy miért kezdtél el cikizni. Manapság ez a menő? Hmm..könyvmoly. Milyen eredeti "becenevet" adtál nekem.-mosolyodtam el kínosan.

 Egy ideig bírta a tekintetem, de nem sokáig. Sietős léptekkel elindult felém, majd kezembe nyomta a könyvet, és megölelt. Talán ez egy bocsánatkérő ölelés volt? Lassan kibontakoztam ölelő karjaiból és megindultam a kijárat felé. 

- Szia Austin.- intettem lassan. 

- Szia könyvmoly.- nevette el magát, amin nekem is mosolyognom kellett. -Jó éjt Alice.- mosolyodott el féloldalasan amiért lányok őrülnek meg. 

 Még egy utolsót intettem, majd kiléptem a sötétedő utcára. Nem laktam Austintól olyan messze, de keveset se kellett sétálnom. 

 Viselkedése erősen meglepett. Pozitív csalódás volt. Igen, egyszer volt egy időszak, amikor még nem volt benne a focicsapatban, és együtt olvastuk ki sorra a könyveket a könyvtárban záróra után. 

 Ennek emlékére elmosolyodtam. Azóta elég sok minden változott. Őt beválasztották a focicsapatba, rájöttek, hogy egy kész tehetség, csapatkapitány lett, én pedig egyedül olvasgattam a könyveket a szobámban. Ebben az időszakban még beszélgettünk egymással, és azt akarta, hogy legyek a barátnője, hogy én is menő lehessek, hogy kinevethessünk mindenkit akinek nem nagyon akarnak összejönni a gimis évek. De én nemet mondtam. Ki gondolta volna. Nekem meg volt a kis életem, és ezt a rendet nem akartam felborítani...

 Miközben ezen gondolkodtam, odaértem a házunkhoz. Mikor közelebb értem, láttam egy alakot ülni a járdán, nekidőlve a kerítésnek. Az illető mellett egy piás üveg foglalt helyet, ami már majdnem kifogyott. Felismertem, de nem akartam elhinni, hogy ilyenre képes. Ijedségemben megugrottam amikor elkezdett kiabálni.

- Liz! Lizem! Gyere haza! Én..én nem gondoltam komolyan amit mondtam. Csak azt akarom..-tarott egy kis szünetet, hogy igyon egy kortyot.- .., hogy szeressen valaki. Én még sose voltam szerelmes, de szerintem elég közel vagyok hozzá. -szavait nagy nehezen megértettem, mivel a nem kis ital miatt egybefolyt minden.- Szerintem.- gondolkodott el, majd hajába túrt.

 Egy ideig nagyon elgondolkodott valamin, és egy kicsit megrázta a fejét. Hirtelen felállt, majd bizonytalan léptekkel elindult a házuk irányába. Felborított mindent ami az útjába került, és ezek után ököllel belevert egy villanyoszlopba. Fájdalmasan feljajdult, és összerogyott a járda közepén. Vállai rázkódtak, kezét felemelte szemeihez, hogy könnyeit kisöpörje látóköréből és az arcáról. 

 Semmire sem gondolva kezdtem felé futni. Mikor odaértem gyengéden megérintettem a vállát, mire Ő lassan felém fordult. Ahogy gondoltam, kisírt szemek és erős alkohol illata. Szó nélkül segítettem neki felállni, majd bevezettem a házunkba, azon belül a szobámba, beállítottam a zuhany alá, és megvártam amíg elintézi magát. Szótlanul kilépett a fürdőszoba ajtaján, megindult az ágyam felé és lassan leereszkedett rá. Gondosan betakargattam, egy ideig szótlanul néztem. Becsukta a szemeit, mire én vizes haját kisöpörtem az arcából, érintésemre, újra kinyitotta a szemeit. 

 Valószínűleg a mai estéből, Ő semmire sem fog emlékezni, veszíteni valóm sok nincs,  ezért hirtelen felindulásból, de alapos megfontoltság után... megcsókoltam...