#17 Beszéljétek meg!

 Csoki! :D 

Itt a kövi rész:3 

Ééés összegyűlt a 4 tetszik amit nagyon köszönöm és kaptam két komit is..:D 

Most a "határ" 5 tetszik és 2 hozzászólás :)

Alice*

Ajkaim lassan érintették az övét. Erős alkohol ízét éreztem ajkain, de ezzel mit sem törődve túrtam bele szenvedélyesen a hajába. Harry hirtelen feleszmélt és karjait derekam köré fonta. Magára rántott, majd egyik tenyere újabb helyet keresett ahol "megkapaszkodhat". Levegőmet kezdtem elveszíteni, de nem érdekelt. Élveztem, nagyon is. Talán jobban mint kellett volna. 

 Nagy nehezen elszakadtam tőle, majd nyakát vettem célul. Lassan de céltudatosan csókoltam végig a nyakát, mire légzése felgyorsult, és minden izma megfeszült. Mikor elértem kulcscsontját, vékony csíkban végighúztam nyelvem egészen a füle mögötti kis érzékeny részig. Felültem, és csípőjén kényelmesen elhelyezkedtem, majd csodálni kezdtem a fiút aki alattam feküdt. Mutatóujjammal végigrajzoltam az összes tetoválásának a körvonalait. Szemeit erősen összeszorította, és erősen alsó ajkába harapva élvezte érintésem. 

 Mikor kellőképpen kigyönyörködtem magam, visszahajoltam nyakához, amibe lágyan beleharaptam, és elkezdtem szívni a puha bőrt. Még sosem csináltam ilyet , de mindent el kell valahol kezdeni nem? Hazz a kínzásomnak tetszését, kéjes nyögésekkel adta tudomásomra. Mikor észbe kaptam észrevettem, hogy már két véraláfutásos területet csináltam. 

- Ne haragudj, ne haragudj.-kértem gyorsan bocsánatot, és amilyen gyorsan csak tudtam, lekászálódtam róla. Megindultam a fürdő felé, de mielőtt végleg eltűntem volna szeme elől hátranéztem. Egy kisebb mosollyal nyugtáztam, hogy az afiú aki az előbb még alig kapott levegőt az érintésemtől, már békésen aludt. 

 El sem hiszem, hogy ezt tettem. És ha egy kicsit kijózanította a víz, és holnap emlékezni fog mindenre? És ha teljesen kijózanította a víz, és holnap kérdőre von, hogy mi volt az tegnap? ÉS ha rájön, hogy én is másképp érzek iránta? És ha nem talál elég vonzónak? 

 Ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a szobámba, amit halk horkolás zengett körbe. Mellette nem aludhatok. Viszont a kanapé elég kényelmes lent a nappaliban. Egy pokrócot, és a kis párnámat magamhoz szorítva mentem le a sötét lépcsőkön a nappalinkba. Gyorsan lefeküdtem, majd elgondolkoztam a mai napon. 

 Austinnal jó barátok voltunk, de nem legjobb barátok. Szerelmes voltam belé, de mire Ő is bevalotta, hogy gyengédebb szálak fűzik hozzám, arra csapatkapitány lett a focicsapatban, és ha én lettem volna a barátnője akkor csak rontottam volna az összképet. A visszautasításom után 1 hétre összejött a pom pom lányok csapatkapitányával. Hónapokon át sirattam, és az volt a legrosszabb az egészben, hogy elkezdtek csesztetni. Ki lettem közösítve mindenhonnan, mindenki megutált, mintha egy fertőző betegségem lett volna. Egy ember állt ki mellettem, és Ő a legjobb barátnőm. Lucy. Mindig kiállt mellettem, megvédett, visszaszólt helyettem is mindenkinek. Minden nap ez ment egészen mostanáig..

~...~

Hajnali ötkor megébredtem, nem tudtam visszaaludni. Kimentem a konyhába kávét csinálni, a tejes kávémhoz. Mikor megcsináltam visszaültem a tv elé a még mindig meleg kanapéra. Elkezdtem keresgélni valami nézhetőt, majd egy mesecsatornán akadt meg a szemem. 

 Phineas és Ferb mesés világából nővérem zökkentett ki, aki helyet foglalt mellettem a kanapén. 

- Miért nem a szobádban aludtál? -kérdezte furcsán kedvesen. 

- Miért ne aludhatnék a nappaliban? -vontam fel egyik szemöldököm. 

- Azért mert egy Harry van az ágyadban, és mellette kéne feküdnöd.- nézett rám, mintha egy teljesen magától értetődő dolgot mondott volna. 

- Miért is kellene mellette feküdnöm? - remegett meg a kezem. 

- Nem jártok? -kérdezett rá a lehetetlenre. 

- Nem mert? És erről neked muszáj tudnod?- vontam össze a szemöldökeimet. 

- Igen, mert a nővéred vagyok. Muszáj tudnom a szerelmi életedről.- vonta meg a vállát. 

- Nincsen szerelmi életem.- szegeztem tekintetem a képernyőre. 

- Nem úgy tűnik.- mosolyodott el halványan. Hirtelen a régi nővéremet láttam, nem az új elkényeztetett, gonosz, önző személyt. - Miért van az, ha valakibe szerelmes vagy, akkor azt visszautasítod?- helyezkedett el velem szemben a dohányzóasztalunkon, ahonnan mindent belátott de csak rám koncentrált. - Sőt! Szerintem Harry viszont szeret. Mivel hallottam, ahogyan kiabálja az utcán. Miért van az, hogy nem vagy képes boldog lenni? - mikor ezt kimondta könnyek gyűltek a szemembe, mivel igaza volt. - És miért van az, hogy te a legjobbkor jössz le? - nézett a lépcső irányába, ahol Hazz állt tátott szájjal.- Menj vissza aludni, még beszélgetünk. -mutatott fel a szobám felé.

- De hát csak most kezd érdekes lenni a dolog. -mosolyodott el féloldalasan.- És gondolom rólam is van szó egy kicsit.-lépkedett közelebb. 

Nővérem hirtelen felugrott a kanapéról, és lenyomta mellém Harryt, és megindult a konyha felé, majd visszafordult egy pillanatra. 

- Beszéljétek meg.- húzta mosolyra a száját. 

Hazz bólintott majd felém fordult. 

- Miért csókoltál meg az este, és legfőkébb..- húzta kaján mosolyra a száját.- miért szívtad ki a nyakam, kétszer is?- húzta végig ujjait a most már két liláskék folton, mire szám elé kaptam a kezem. 

Az nem lehet, hogy emlékszik...