#3 Mit keresel itt?

Még egy rész..tudom most kezdtem, vagyis reggel de...remélem holnapra többen lesztek :))

És aki itt van és elolvasta, legyen szíves komit hagyni :$

Alice*

Az iskolában a büntetés maga volt a pokol, és még 4 napig el kell viselnem. Az ügyeletes tanár nem tudom miért kapja a pénzét de a munkáját cudarul végzi. Egy terembe voltam zárva az iskola menőivel, az osztályok bohócaival, és a "törzsvendégekkel". 

Levakarhatatlan mosollyal hagytam el a termet kerek 4 órakor. Alig vártam, hogy hazaérjek  Hatalmas lendülettel mentem be az ajtón, és elkezdtem mesélni a napomat.Anyáék a nappaliban hallgatták, mint általában.

-Képzeljétek el ki az új fiú..-mentem be a konyhába és derékig bemásztam a hűtőbe, hogy kivegyem azt a pár szem epret amit apa elől mentettem meg.-Harry..visszajött. És nem változott semmit, vagyis igen, mert magasabb lett és izmosabb, de ugyan olyan gyerekesen viselkedik..

-Alice, gyere ide egy kicsit! - szólt ki apa a nappaliból, hallottam hangján, hogy mosolyog.

-Várj még meg kell cukroznom az epret és megyek is.-válaszoltam mosolyogva.

-Nincs is eper a hűtőben.-válaszolt elgondolkodva.

-De volt, de mivel már kivettem, nincs.-nevettem el a végét. - Na de hol is tartottam?

-Gyerekesen viselkedek...-szólt ki egy ismerős hang a nappaliból, hangjából leszűrtem, hogy mosolyog.

Ez lehetetlen. Megmondtam neki, hogy hol lakunk de nem azt, hogy ma jöjjön át. Idegesen bementem a nappaliba az epremmel együtt. Harry ott ült a kanapénk karfáján önelégülten mosolyogva.

-Mit keresel te itt? -néztem rá mérgesen.- Már mindenhol zaklatni fogsz?-ültem le a másik karfára.

-Alice, lehetnél egy kicsit kedvesebb is vele, hiszen most érkezett. -nézett rám anya feszülten.

-Izmosabb és magasabb vagyok ,mi?-kérdezte Harold még mindig önelégült mosolyával.

-Anyáék úgyis kérdezték volna.Megelőztem őket.Nem kellett kérdezniük.-néztem egyenesen szemeibe.

-Te vagy a nap megmentője.-kuncogott egy kicsit saját viccén.

-Az az én eprem? -nézett rám hirtelen apa.

-Ez az amit kimentettem a karmaidból.-válaszoltam eprembe belemélyedve.Eközben leültem a karfa mellé közvetlen.

-Kapok belőle?-lépett közelebb társaságunk idősebb férfi tagja, de mérgesen ránéztem, majd felhúztam a bal szemöldököm.

-Szerinted?- néztem rá mire bólintott.- Ön a rossz választ adta meg köszönjük, viszlát!-válaszoltam komolyan de a végén nevetnem kellett.

-És én kapok belőle?-majd a hang irányába néztem.Szemei csillogva várták mit teszek ,vagy mondok kérdésére. Szemeimet összeszűkítettem majd ujjaimmal megfogtam egy epret. Szemkontaktust nem elszakítva haraptam bele , majd a fél epret felé nyújtottam, és ismét felhúztam a bal szemöldököm. Felkuncogott majd mellém csúszott és bekapta az epret a két ujjammal együtt. Undorodva néztem végig a két ujjamon, amin Harry nagyon jót nevetett, majd hirtelen ötlettől vezérelve, mind a két ujjam végighúztam arcán, és ezzel nyála és a cukor keveréke az arcára került. 

-Ezt megérdemeltem.De úgy látszik még mindig nem szoktál le róla -mondta mosolyogva, miközben törölgette az arcát.Értetlenül néztem egy ideig, majd beugrott, mindig összekentem az arcát valamivel...

*10 évvel ezelőtt*

-Gyere már Liz. Nem igaz nem tudsz gyorsabban futni.-szólt hátra nekem Harry.

-Pedig nem megy!Harry várj már meg!- egy pillanatig nem figyeltem, és máris a sárban landoltam.Nagyon megütöttem a lábam ezért keservesen elkezdtem sírni. Harry egy villám sebességét megszégyenítően futott oda hozzám.

-Liz jól vagy? -kérdezte majd kétségbeesetten rám nézett. Mindenem tiszta sáros, majd támadt egy ötletem, amit véghez is vittem. Megfogtam egy nagy adag sárt és Hazza képébe nyomtam. Mire ő egy hatalmas kacajjal válaszolt, és bekente kezeimet és nem hagyta abba a nyakamig. Anyukáinktól kaptunk egy hatalmas leszidást, de megérte.Akkor voltam a legboldogabb..


**

Ekkor egy könnycsepp gördült ki szememből.Ezt mindenki észrevette, és csak figyeltek értetlenül. Mosolyogva felálltam majd epret odaadva apának az epret felfutottam a szobába..majd 3-4 perc múlva benyitott valaki..

-Liz, beszéljük meg légyszíves...