#8 Utállak..

Szóóval :D
Itt az új rész..
Nagyon sokat bajlódtam vele, hogy izgalmasabb féleség legyen végig.A fejezet alatt találtok két gombot(?) ha tetszik akkor tudjátok a dolgotok, mert jól esne :D 

Alice*

Szótlanul álltam szobája közepén, miközben hallottam az autó ajtócsapódásait. Életkedv nélkül estem bele ágyába majd magamhoz ölelve párnáját gondolkodtam el a dolgokon. Ha elmegy akkor sose fogom viszont látni..

- Kikísérsz minket a repülőtérre? -nyitott be Gemma.

- Nem.- suttogtam majd felugrottam az ágyról, és kifutottam a szobából.

Még hallottam az értetlen kiabálásokat Gemmától, de nem érdekelt. Még egyszer beszélni akartam vele. Kirohantam a bejárati ajtón és elkezdtem keresni Harryt a szememmel. Meg is találtam a kocsifelhajtón, megindultam felé, majd háta mögött megálltam.

- Ha most elmész örökre megutállak. Ha keresni fogsz, idegenként foglak kezelni, én pedig nem kereslek, mivel nekem nem fogsz jelenteni semmit se. De ha most nem mész el, akkor új lappal nyithatunk, nyithatsz. -mondtam végig határozottan.

- Mindig jelenteni fogok neked valamit. Ha elmegyek ha nem. Én most elmegyek. - válaszolt, és beült a vezető ülésbe.

- Tipikus Harry Styles aki elfut a problémák elől. - szinte köptem a szavakat felé.- Régen is ugyan ilyen voltál. Nem nőtted ki még ezt a tulajdonságot? Ugyan olyan gyerekesen viselkedsz. -folytak végig könnyeim arcomon.

- Csak próbálok vitatkozás nélkül elmenni. Próbálom visszaadni neked a régi életed, azzal, hogy elmegyek. Próbálok felnőtt módjára viselkedni. - válaszolt kimérten, éreztem hangjában, hogy leginkább kiabálna.

- Nem vitatkozni akarok. A legjobb barátom akarom visszakapni mert hiányzik.- beszéltem hangosan, már sírva szemeibe nézve, miközben piszkáltam kabátom ujját.- Szeretném visszakapni a legjobb barátom.

Hazz nagy szemekkel meredt rám. Nem tudott mit mondani. Anne és Gemma a bejárati ajtóból nézte végig kisebb jelenetünket aminek szerintem még nincs vége. Miközben néztem őket kisebb mosollyal biztattak, hogy folytassam csak..folytattam is.

- Ha már felforgattál mindent akkor oldd meg ezeket a dolgokat, amiket felforgattál. És úgy tudod megoldani ha maradsz. Viselkedj érettebbként egy pillanatra. Járd ki az iskolát, érettségizz le, nevess velem a szünetekb..

- De ha nem megyek el most akkor év végén megyek el! Melyik jobb? Hmm Alice? Melyik?- vágott félbe kiabálva.- Jobb ha most megyek el nem? Szerintem ezzel tűnök érettebbnek, hogy inkább megfosztalak a sok élménytől amit megtehetnénk, mert a végén úgy is elmennénk. Az lesz a legjobb ha visszamegyek Londonba és valahogy elütöm az időt.- kiabálása az utolsó mondatban alábbhagyott.

- Idő elütése alatt arra gondolsz, hogy iszol és azt csinálsz amit akarsz azzal, akivel akarsz? Botrányokat kavarni 19 évesen a "csajozási" ügyeiddel?- kezdtem el kiabálni én is- Gratulálok. Feladom. Menj. Nem érdekel. De remélem soha a büdös életben nem találkozunk. Megbeszéltük. Utállak. Viszlát nagy Harry Edward Styles. Remélem szebb napokat is meg fogsz élni, mint a mai. - kezdtem el hátrálni.Majd elindultam a járda felé, de hirtelen eszembe jutott valami..- Csak, hogy tudd. Érettségi után Londonba költöznék, és akármikor összefuthattunk volna. De már mindegy. Ugye Syles?- mosolyogtam kínomban.

Hazafelé sétálva szemeimből potyogtak a könnyek de nem foglalkoztam ezzel. A veszekedésben szerintem igazam volt. Minden szavam megfontolt volt. Azt hiszem...

~ ... ~


- Mind a ketten gyerekesek voltatok.- reagált Lucy a vitánkra, miközben reszelgette a körmeit ágyam közepén.

-Lucy !- kiáltottam fel majd hozzádobtam egy párnát. - Ez nem igaz! Én felnőttesen viselkedtem Ő pedig gyerekesen.

- Na ez a nem igaz. Minek is kellett kiabálni, vagy veszekedni. Ha felnőttesen viselkedtetek volna akkor higgadtan meg tudtátok volna beszélni a dolgokat. De mind a ketten kiabáltatok. Na kinek van igaza ? Nekem vagy neked ?- nézett rám.

- Lehet neked. - suttogtam magam elé.- De most mit csináljak? 

- Semmit. Mert tulajdonképpen igazad volt. Ha elgondolkozott ezen a vitán, és rájön, hogy igazad volt és majd eljön hozzátok, vagy suliba jön és ott lep meg vagy valami.- gondolkozott el, majd folytatta.- De azt nem tudhatta, hogy te kiköltözöl Londonba. Azért akart elmenni most, hogy ne okozzon fájdalmat. Csak jót akart Alice. -mondta az utolsó mondatot halkan.

Igaza van Lucynek. Csak jót akart...

- Egy lúzer vagyok. - feküdtem szét megsemmisülten a földön. Majd valaki csöngetett. - Ahhj mit akar valaki ilyenkor ?- álltam fel idegesen, majd lesprinteltem a lépcsőn és megindultam a bejárati ajtó felé.

Mikor kinyitottam meglepődtem, mivel egy nem szívesen látott személy bukkant fel..

- Katie !...