#9 Neki..

Sziasztok :D!

Bocsi, hogy hét közben nem hoztam részt, de remélem nem nagy baj :)

Íme az új rész ami egy kicsit hosszabbra sikeredett szerintem, de ez a kihagyott rész miatt van :D

Remélem tetszik !

Alice*

- Katie ! - lepődtem meg, mikor megpillantottam az ajtóban álló lányt sok csomagjával.- De régen láttalak ! - varázsoltam egy mosolyt arcomra.

- Alice! Én is téged.- majd arrébb lökött. Beljebb ment és lehuppant a kanapéra.

- Minek köszönhetjük látogatásod? -közeledtem hozzá lassan és leültem az egyik fotelbe.

- Tudod hugi, hiányoztatok.- válaszolt és egy angyali mosolyt villantott felém.

Gondolom mennyire hiányozhattunk neki. Ideje bemutatnom a nővérem. Katie Parker a nagy lázadó, akivel soha sem jöttem ki jól. Sokaknál meg van a jó testvéri viszony, de vele egy térben megmaradni nem lehet. Legutoljára a rocker pasijával láttam, mikor annak autójából kihajolva magyarázta el a dolgokat, hogy megváltozott és, hogy már nem érti minek van itt, "elhagy" minket és soha nem jön vissza...de mégis itt van.

- Aha...hiányoztunk. Legutóbb nem azt mondtad, hogy..

- Mondtam amit mondtam. Fiatal és naiv voltam.- vágott bele szavamba és élesen rám nézett. - De hallottam, hogy a Harry gyerek is visszajött.-mondta hirtelen. -Ugye, milyen cuki lett?- nézett rám kajánul mosolyogva.

Kikerekedett szemekkel néztem rá. Még csak most érkezett és máris mindenről tud. Harry cuki ? Ne nevettess..

- Ühümm -dörmögtem.- Nagyon az. Na én most megyek és csinálok valamit ami még csak a közeledben sincs.

~...~ 

Amilyen gyorsan jött a hétvége, olyan gyorsan el is ment. Katievel minden nap összekaptunk valamint, de anyáékkal sem jött ki olyan jól, mint ő azt betervezte. Harry felől azóta nem hallottam, mióta veszekedtünk. De mint mondtam, igazam volt. 

Reggel, mikor öltöztem, egy kérdés járkált a fejemben. De most, hogy itt vagyok az iskolába, és sehol se látom, már tudom az egyértelmű magától értetődő választ. Elment. Bele kell törődnöm.

- Jó reggelt. Hogy aludtál? - kurjantott mellettem egyet Lucy. Ránéztem karikás szemeimmel, majd elnevette magát. - Szóval rosszul. Itt van?

Egyből tudtam kire gondol. Csalódottan, könnyes szemekkel nem-et intettem a fejemmel, majd befordultam szekrényem és a könyveim felé. Mikor felnéztem megint Lucyre ő csak mosolygott.

- Örülsz annak, hogy rosszul aludtam, vagy hol ragadtál le? - néztem rá értetlenül.

Válaszként csak hátrébb lépett. Először nem értettem minek de végül rájöttem, hogy miért tette ezt. Csak teret adott a szekrény tulajdonosának. Neki. Nem ment el? Fapofával néztem rá, miközben belül őrjöngtem. 

- Jó reggelt. - köszönt halkan. Ránéztem, de Ő csak tovább turkált a szekrényében.

- Szóval maradtál? Akkor érdekelnek az én érzéseim is? - csúszott ki számon de már késő volt.

- Nem akartalak megbántani. Azért határoztam úgy, hogy elmegyek.- szedte ki irodalom könyvét- De inkább maradtam.- Száját egy csibészes mosolyra húzta és lenézett rám. Hatalmas szemeiben melegséget , és szeretetet észleltem. 

- Örülök.- bezártam szekrényem ajtaját, majd figyelve arra, hogy ne érjek hozzá, kikerültem.

- Most meg mi a baj? Itt maradtam nem? Ez volt a célod! Elérted. - szólt utánam.

Mikor megfordultam egy értetlen tekintettel találtam magam szemben. Tényleg örülök annak, hogy maradt, de erre csak a veszekedésünk miatt kényszerült rá. 

- De nem önszántadból maradtál.- válaszoltam, de szemébe nem mertem nézni.

- Elgondolkoztam a kisebb szóváltásunkon és..- látszott rajta, hogy küszködik azzal amit ki akar mondani. -.. sajnálom, hogy kiabáltam veled. Igazad volt. Jobb ha maradok. Remélem meg tudsz bocsátani, mert sokat jelentesz nekem és leérettségizek és együtt nevethetünk a szünetekben, és barátok maradhatunk vagyis lehetünk újra, mert hiányzol. - tanulmányozta cipőjének orrát.

Nem tudtam mit kezdjek a helyzettel. Tulajdonképpen miattam maradt, és elvileg miattam is jött vissza. Bocsánatot is kért mindenért, még azért is, hogy kiabált velem pedig az esett kevésbé rosszabbul. 
Mikor körbenéztem láttam, hogy már senki sincs a folyosón. Becsöngettek én pedig..

- Elkéstem. Ismét miattad.- néztem rá tettetett mérgességgel. 

- Ne kezd megint. Inkább siessünk talán még beérünk a tanár előtt.- indult el felém, de én nem mozdultam.

Mikor ki akart kerülni, felé fordultam és megöleltem. Könnyeim megindultak, pedig nem szerettem volna sírni. Hazz egy picit ledermedt, de mikor észbe kapott visszaölelt. Fejemet mellkasába fúrtam, és erősebben szorítottam magamhoz mint valaha. Harry erősen tartott karjaival és egy puszit adott a hajamba. Mikor kellőképpen lenyugodtam eltávolodtam és letöröltem könnyeim. 

- Én is sajnálom, hogy kiabáltam veled, és ronda dolgokat vágtam a fejedhez. Azokat nem kellett volna. Ne haragudj.- néztem rá.

- Nincs miért haragudnom. - mosolyodott el.

- De.. ennek ellenére..én nem.. nem akarok a barátod lenni.- mikor ezt meghallotta, mosolya egyből lehervadt a szájáról. - Én ismét a legjobb barátod szeretnék lenni. - mosolya amilyen gyorsan eltűnt, vissza is tért, majd gyorsan magához szorított.  

- Szeretlek Alice. - motyogta nyakamba, mire melegség járta át mindenem. 

- Én is téged Hazz, hiányoztál.