2013. április 14., vasárnap

#6 Elcsesztem...

Sziasztok!:)
Összegyűlt a 450 ....huhh..végre ! :D
Szóval, úgy döntöttem, hogy hetente 2 részt megpróbálok írni. Egyet hét közben valamikor, a másikat pedig hét végén...mondjuk vasárnaponként. Szerintem így jó lesz. :D

Na remélem tetszik!:))
Alice*


Reggel hátamon fekve ébredtem, de valami nehezet éreztem, és valaki vagy valami csikizte az arcom. Lassan kinyitottam a szemeimet majd az Ő haját láttam meg először, mivel nyakamba bújva szuszogott.Erős karjaival körbefogott és félig rajtam feküdt.Mivel suliba kell menni ezért elkezdtem ébresztgetni...

- Harry.- szinte suttogtam, de nem reagált semmit se.- Hazza, ébredj fel..- túrtam bele hajába, amire morgott valamit majd még jobban belefúrta magát nyakamba.

- Nem akarok menni.- szólalt meg reggeli, nagyon rekedt mély hangján, amiben hallani lehetett az akaratlanságot, ami egy kisgyerekhez illett volna.

- De kell, szóval légyszíves engedj el.- szóltam egy kicsit erőszakosabban, és próbáltam magamról lefeszegetni karjait de nem jártam sikerrel.- Hazz, légyszíves.- kérleltem csukott szemmel, majd elkezdtem-most már rövidebb- göndör hajával játszani, amire kirázta a hideg. Felkuncogtam egy kicsit de folytattam.Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy libabőrös.

- Együtt megyünk suliba? -nézett hirtelen fel, egyből szemeimbe. Elmosolyodtam kócos haján, majd bólintottam. Mintha bólintásom végszó lett volna, egyből vissza fúrta magát a nyakamba. -De akkor hozzánk is át kell még menni, mert nincs itt ruhám. Mennyi az idő?- kérdezte, majd lassan lefordult hátára és mellém feküdt. Megdörzsölte szemeit, megvakarta az orrát, majd hajába túrt végül felsóhajtott. Ekközben, én a telefonomon megnéztem az órát. 7:45...mikor megláttam felsikítottam.

- Harry! El fogunk késni! Miattad! Kellett magadat kéretned az előbb. Akkor nem kellene kapkodnom.- ekkor már a szekrényemben kutakodtam a megfelelő ruhák után. Fél perc után meg találtam a megfelelő ruhákat és gyorsan felkapkodtam magamra őket. Hazzát kerestem szemeimmel és megtaláltam, és még mindig az ágyon feküdt, csukott szemmel. -Harry!- sikítottam fel hisztérikusan.- Gyerünk már!- dobtam hozzá gatyáját, és a pólóját.

Szó nélkül felkelt, felöltözködött és mentünk is. Lesiettünk a lépcsőn, majd ki a bejáratni ajtón, és be a kocsimba. Gyorsan indítottam, és már úton is voltunk.

- Jól áll a vezetés.- nézett rám mosolyogva és bekapcsolta a rádiót, épp az ő daluk ment, ami mellé el kezdett énekelni. Elképesztő milyen hangja van. Mosolyogva elénekelte az utolsó sorokat és rám nézett.

- Neked meg ez áll jól.- mondtam miközben fordultam fel a kocsi felhajtóra.

Mikor kiszálltunk hangtalanul mentünk egymás mellett. Egy óvatlan pillanatban Harry elém állt lehajolt, megfogta a combjaimat, majd vállára dobva vitt be a házba. Lerúgta cipőjét, majd elkiabálta magát nevetve.

- Család! Nézzétek kit hoztam! - miközben kiabált lerakott, hónalja alá vette a fejem és egy barackot nyomott rá.

- Hazz! Hagyd abba! Vagy nagyon meg fogod bánni.- morogtam.

- Alice? - hallottam meg egy fiatal női hangot.- Alice!- kiáltott fel ismét ugyan az a hang, majd megéreztem egy női illatot is ami ismerős volt, majd két kart éreztem amik körbefonják nyakamat.

- Gemma!- kiáltottam fel én is utánozva előbbi cselekedetét, majd visszaöleltem.

- Nagyon megnőttél, és gyönyörű vagy.- hallottam meg Anne hangját és még két ölelő kart éreztem.

-Hiányoztatok.- suttogtam és könnyeim égették a szememet. Mindketten helyeslően bólintottak, majd elengedtek. Harry ekkor már tiszta ruhában mosolyogva figyelt minket.- Mehetünk.- néztem rá, mire némán bólintott.

~ ... ~

- Ne mosolyogj már ilyen idétlenül.- ütöttem meg gyengén arcát, mikor kiderült, hogy a mellettem lévő szekrény kapta meg az iskolában.- Késtünk így is 10 percet. -néztem ismét szemeibe, melyek játékosan csillogtak.

- És? -kérdezett vissza félvállról.

- Én még sose késtem.-néztem rá keményen.- Ez miattad van.- böktem meg mellkasát miközben mentünk tantermünk felé.- Most, hogy itt vagy, mindig csak problémát okozol nekem.- álltam vele szemben.- Mindig bajt csinálsz.- kezdett el szorítani a torkom. - Miért nem tudtál ott maradni ahol vagy?- és ez volt az a pillanat amikor előjött az őszinteségem.- Maradtál volna a seggeden Styles. Minek jöttél vissza? Hogy felforgass mindent?- ütögetem mellkasát, miközben ő csak állt nyugodtan lehajtott fejjel. Mikor abbahagytam       az ütögetést megöleltem nagyon szorosan, sose akartam elengedni. -Ne haragudj.- suttogtam pólójába.

- Nekem kéne bocsánatot kérni. Ne haragudj, hogy miattam elkéstél.- hallottam hangján, hogy őszinte. - És itt se vagyok. Ne haragudj, hogy felforgattam mindent.-adott puszit a fejem búbjára, és gyorsan kisétált az iskola bejáratán. Elcsesztem...

2 megjegyzés:

  1. Wow :D nagyon tetszik :) remélem hogy kibékülnek :)) várom a kövit :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. majd meglátjuk kibékülnek-e :D majd szerdán vagy csütörtökön ;*

      Törlés