#4 Ígérem..

Sziasztok!:)
Meghoztam a kövi részt remélem tetszeni fog.

Könyörögni nem szeretek de...léégyszii léégyszii komizzatok, mert nagyon jól esne éés akkor lenne lendületem vagy mim, hogy tudom valaki olvassa és szereti amit csinálok...szóval..légyszi.. előre is köszi :*

Következő rész 300 megtekintés utáán jön, most van 200...hajráá!:D

Alice*

- Liz, beszéljük meg ezt légyszíves. -jött be Harry lehajtott fejjel.

- Nincs mit megbeszélni.-ültem fel törökülésben az ágyon, majd Ő leült velem szemben ugyan úgy.- Elmentél, új életed lett, amiben nem szerepelek és elfogadtam. Már rég. De te visszajöttél és elrontottál mindent. Már sikerült egy kis mértékben elfelejtenem, hogy régen legjobb barátok voltunk és, hogy itt hagytál, egyedül. Egy barátom se volt, csak te álltál velem szóba senki más...-suttogtam szinte magamnak.

Mondandóm végére felnéztem egyenesen szemeibe. Idegesen tördelte ujjait, gondolkodott mit mondjon. Bele akart kezdeni valamibe de nem tette. Miközben gondolkodott haja homlokába hullott és szája szélét rágta, amin felkuncogtam egy kicsit.

- Mi az? -nézett fel rám hirtelen, majd megnyalta ajkait.

- Csak ugyan úgy gondolkozol, mint kiskorodban.-mosolyogtam még mindig.

- De ez most nem javít a helyzetemen ugye? -nézett egy ideig engem majd megint a lepedőre szegezte tekintetét. -Mondd mit tegyek, hogy megbocsásd ezt a 6 évet , azt, hogy nem üzentem, nem hívtalak, nem is kerestelek, de minden nap eszembe jutottál de...nem,  ha felhívtalak volna, akkor beletúrtam volna a jelenlegi életedbe, és...

- Nincs és. Ha felhívtál volna hetente vagy havonta egyszer én lettem volna a világon a legboldogabb, de nem tetted. -éreztem a torkomban a szorítást de nem akartam sírni, még nem.

- Nem tudom elégszer mondani, hogy sajnálom. De sajnálom, hogy itt hagytalak és nem jelentkeztem.- fogta meg kezeimet, melyeket egy ideig néztem majd felpillantottam arcára.

Közelebb húzódtam hozzá, térdeink összeértek. Szemeimmel ismét arcát térképeztem fel, majd kezeimmel arcához nyúltam. Végigsimítottam rajta majd száján, orrán, melyen nagyot nevetett, végül hajánál fogva húztam magamhoz egy hatalmas ölelésre, amit hirtelen viszonozni se tudott, olyan hirtelen döntöttem. Kétségbeesetten öleltem át a nyakát miközben ölébe másztam. Hangosan zokogtam.

- Csak ne menj el megint. Ígérd meg.-kértem tőle akadozva.

-Ígérem..- válaszolt majd hajamra adott egy puszit, és ölelése erősödött.- ..csak ne sírj. -hallottam hangján, hogy mosolyog.

Nem tudom meddig voltunk így, szótlanul,  de nyugalmunkat Harry telefonjának csörgése vágta félbe. Morogva kivette a zsebéből és füléhez emelte..

- Szia anya. -mondta kicsit boldogabban.

- Csak azt szeretném kérdezni, hogy mikor szeretnél hazajönni ? -igazából minden szót értettem mivel még mindig nyakába bújva öleltem.

- Nem tudom, miért? Mennyi az idő, hogy ezt kérdezed? -miközben Anne-vel beszélgetett állát rárakta fejemre.

- Mindjárt kilenc óra. Szeretném ha hazajönnél. -válaszolt kedvesen.

- Nem maradhatnék még egy kicsit? -kérdezett vissza fia mosolyogva.

- Nem azt mondtad, hogy haragszik rád?

- Nem azt mondtam azért jövök, hogy ezt megoldjam?- nevette el magát Hazza.

- És sikerült? - sürgette Anne Harry-t, aki erre felém nyújtotta a telefont.

- Még nem teljesen. - szóltam bele a telefonba, miközben behunytam a szemeimet, nagyon elfáradtam a sírásban.

- Alice? Te vagy az? -lepődött meg Anne.

- Igen, de mindjárt elalszok, szóval a fiadnak visszaadom a telefont. Sz...-akartam elköszönni de ekkor Anne belevágott a szavamba.

-De ugye holnap átjössz iskola után?- nagyon lelkes volt.

- Majd meglátom, de szia.-mondtam majd visszaadtam a telefont Harry-nek.


*Harry szemszöge*

...