#7 Elveszítem... / Pakol?

Sziasztok:) ! 
Itt van a kövi rész.Remélem elnyeri tetszésetek :D 
Ja és több mint 600 oldalmegjelenítés köszönöm <3

Alice*

Leforrázva álltam Harry után nézve aki már szerintem messze jár. Észre se vettem, hogy kicsöngettek az első óráról. Össze-vissza lökdöstek a folyosón, de nem érdekelt. Aki érdekelt az most fogalmam sincs hol tartózkodik. Lehet otthon van és az ágyában fekszik, vagy visszarepült Londonba, vagy elment Louishoz vagy a többi sráchoz csak ne kelljen itt lennie..

- Alice ! Mi a baj? Hogy-hogy nem jöttél be első órára? -kérdezgetett lázasan Lucy, miközben bepakolta a már felesleges könyveit a szekrényébe.

- Elcsesztem...elcsesztem megint. Pedig olyan jó volt együtt lenni egy kicsit.- suttogtam felé fordulva megsemmisülten.- Elment megint. -szemeimből kicsordult egy könnycsepp.

- Megbocsájtottál neki?- nézett rám kíváncsian ,de mosolyogva.

- Nagyjából.- motyogtam, mivel több hang nem jött ki a torkomon, majd elmeséltem neki, hogy mi történt a tegnapi napon és, hogy miért ment el.

- Majd visszajön.- bökte meg vállam.

- Nem, nem fog. Olyan dolgokat vágtam a fejéhez, hogy soha többé nem fog visszajönni. Elvesztettem örökre. - bújtam bele a szekrényembe egy zsepit, és a kémia cuccomat kutatva.- Mindegy is, legalább mehet minden úgy ahogyan régen. - próbáltam mosolyogni.

- Ali, ezt te sem gondolod komolyan. Kis korotok óta legjobb barátok vagytok. Ha 6 év után megtudtál neki bocsátani, akkor ő miért tudna egy kis kiborulásodért, amikben igaz dolgokat mondtál. Egyszer ezek a dolgok úgyis kijöttek volna, most jöttek ki. Ennyi. Törődj bele, és iskola után elmész hozzájuk, bocsánatot kérsz, megöleled és mindenki megint boldog lesz.- hadarta el kis beszédét egy levegővel, majd kíváncsian rám nézett.

- Igazad van.- mosolyogtam rá.- Menjünk órára.

~ ... ~

- Harry itthon van? - kérdeztem, mikor Anne ajtót nyitott. "Jól van Alice...ne cseszd el! "- ez járt a fejemben egész végig, iskolában, az ide fele vezető úton. Egyszer kedves vagyok vele, egyszer kiborulok és dolgokat vágok a fejéhez. Le kell esni a ló egyik oldalára. Vagy kibékülünk. Vagy elveszítem...
- Persze. -mosolygott rám.- Fenn van a szobájában és pakol.- értetlenül néztem rá Anne pedig szomorúan fogadta értetlen arckifejezésem. Pakol?

- Mit pakol? Ugye csak átrendezi a polcain a képeket, vagy a fürdőszobaszekrényben pakolgat? Ugye?- kezdett könnybe lábadni a szemem.

- Menj fel hozzá. Talán te le tudod beszélni, hogy visszamenjen Londonba.- törölte le jobb kezével könnycseppjeimet.

Lassan bólintottam, majd elindultam felfele e lépcsőn az Ő szobája felé. Lábaim alatt halkan nyikorgott a lépcső, mely sok emléket felidézett. Az ajtaja felé sétáltam lassan, mely mögül szitkozódások és csapkodások szűrődtek ki. Mikor odaértem, nem tudtam mit akarok. Az iskolában hibáztattam azért, mert idejött és felforgatott mindent. Ha most elmenne, akkor minden olyan lenne mint az elmúlt 6 évben...de ez a 6 év borzalmas volt. Ha a évek előtti időket szeretném visszakapni, akkor benyitok ezen az ajtón és megbeszélünk mindent. De ha nem megyek be, akkor elmegy. Egy percig még gondolkodtam, majd döntöttem. Nekem a jelen kell...

Lassan benyitottam, de nem láttam semmit sem a nagy sötétségben. Beljebb lépkedtem, majd megéreztem Harry illatát ami belengte az egész szobát, amitől egy kicsit megnyugodtam. Nem hallottam semmit sem csak dühös lélegzetvételeket, melyek átmentek halk zokogásba.

- Ne menj el légyszíves. -szólaltam meg halkan. Mivel csend volt, tudtam, hogy meghallja.- Maradj itt.- kezdtem könnyezni.

- Hogy ne mennék el? Mindent felforgattam. Maradnom kellett volna ott, Londonban. Ne haragudj ezért a pár napért. Még egy óra és itt se vagyok.- válaszolt szomorúan, majd felkapcsolta a éjjeli lámpáját és folytatta a pakolást.

- Csak maradj. Nem kell velem szóba állnod. Csak maradj itt, hogy láthassalak személyesen is ne csak újságokban. Érettségizz le úgyis ez miatt jöttél nem miattam.- éreztem a torkomban egyre csak növekvő csomót, de inkább visszafogtam könnyeim.

Kisebb beszédem hosszú csend követte. Ez nem kínos csend volt, hanem "gondolkozzunk mielőtt beszélnénk butaságokat" csend volt, de Hazz nem hagyta egy percre se abba a pakolást. 5 perc pakolás után behúzta a cipzárokat majd kifele kezdte el vonszolni őket, de az ajtóban visszafordult, és láttam rajta, hogy jól meggondolja mit mondd.
- Csak miattad jöttem vissza. Viszlát Liz...