2013. április 1., hétfő

#1 Te?

Sziasztok !:) Remélem ez a fejezet el is nyeri tetszésetek és sokat fogtok komizni. A bejegyzéseket oldalmegjelenítés szerint fogom hozni...100 után hozom ,most van 65 ..hajrá :*


Alice*




És ismét elkezdtük egy újabb félévet, de már csak ez az utolsó.Igen..most fogok érettségizni és szerintem elég jó lesz. Anyáék büszkék rám, igazi minta gyerek vagyok. Soha semmi bajba nem kerültem és apa nagy örömére a fiúk se nagyon próbálkoztak, apropó, egy fiú volt akit kedvelt és "megtűrt" mellettem, de ő elment , 6 éve..

-Szia szívem.- adott anya puszit a fejemre ezzel megszakítva elmélkedésem.


-Jó reggelt. -tértem vissza gabonapelyhemhez  ami mostanra már teljesen megpuhult.

-Milyen napod lesz ? -kérdezte miközben tojásokat tört fel apának a rántottához.

-Elvileg jön egy új srác, de nem hiszem hozzánk rakják, szóval jelentéktelen.-mosolyogtam fáradtan.

-Milyen új srác? - kérdezett ismét.

-Nem tudom anya, de most megyek és felöltözök.-adtam puszit az arcára kifele menet.

Felmentem a szobámba egy hosszú lépcső keresztül ahol apába botlottam, tőle is kaptam puszit és továbbment a konyhába a friss rántotta illatát követve. Mikor beértem a szobámba beálltam a szekrény elé és ezt válogattam ki. Elégedetten nézegettem magam a tükörben mikor anya szólt , hogy vagy elindulok vagy elkések. Felkaptam a táskám és lefutottam a lépcsőn.

-Sziasztok. -dobtam feléjük puszit és kinn is voltam.

Gyorsan szedtem lábaimat. Csengetésre be is értem. Lehajtott fejjel végigmentem a hosszú folyosókon a tantermünkig. Lucy már rég ott volt és nagy mosollyal fogadott.

-Szia! Mi a helyzet? Tetszik a felsőd. - ezeket a mondatokat gyorsan elhadarta és kérdésére csillogó szemekkel várta a választ, de ekkor becsengettek, de engem nem nagyon zavart.
-Hali ! Ma jön az új srác nem? Majd ki kell figyelni a folyosón vagy az udvaron. És örülök.. -mosolyogtam rá.- .. kölcsönadom ha nagyon szépen kéred és..

-Sziasztok gyerekek.. -szakított félbe francia tanárunk ,érdekes akcentusával-.. kaptok egy új osztálytársat.

Óóó szóval mi kapjuk. Elképesztő..ekkor belépett egy fiú, átlagos fekete feszülős farmer és egy bő kötött felső, rész göndör haj ,zöld szemek..nem..ez nem lehet.. hisz ő elment..

-Remélem mindenkinek ismerős. Úgy gondolta erre az utolsó félévre visszatér az iskolapadba, remélem sikerül az érettségi.-mosolygott tanárunk immár a fiú felé fordulva aki most már szinte férfivé érett de szemeiben kisfiús csillogás megmaradt.

-Reméljük.-mosolygott vissza.

-Szóval, gyerekek! Sorban bemutatkoztok elmondjátok a neveteket, és majd szünetekbe összebarátkoztok. -immár mosolygott ránk a tanárnő.

-Minek bemutatkozni? Hiszen ismer mindenkit...mindenki helybeli...12 éves koráig itt élt. -szólaltam fel hangosan. 

Alice ! Mit csinálsz? Úristen mindenki engem néz..

-Most mi az? Nincs igazam? -kérdeztem mindenkitől.

-Egy kis udvariasságot felmutathatna Ms. Parker. Sose szokott ilyet csinálni. Maga mintadiák. -értetlenkedett már vicces akcentusával.

-Úgy látszik gyorsan változik az ember, nem szívesen látott emberek társaságában.-néztem az újonnan érkezett fiú szemeibe amikben ott ült az értetlenség, szomorúság, és felmérhetetlen öröm.

-Ms.Parker egy kis együttérzést legyen szíves.Még csak most érkezett. -kért már kicsit kedvesebben tanárunk.

-Bocsánat..elfogyott. -álltam fel táskámmal együtt és elindultam az ajtó felé.Az ajtóban tanárom még utánam szólt keményen.

-Ms. Parker , az igazgatóiba.-méregetett dühösen.

-Oda indultam, csak ne kelljen itt maradnom.-majd sietős léptekkel elindultam. Már majdnem bementem, abba a terembe ahova küldtek de hirtelen azt a hangot hallottam ami miatt éjszakákat sírtam át.

-Liz? -...

2 megjegyzés: